Seite - 160 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

160 fekete seregem (írna vojska)w, mondá a hős; „nem tart már sokáig s én újra föltámadok. Langyos szellők fognak fújni s betöltik az embereket azzal az egy gondolattal, hogy oltalmazzák meg a régi szent hitet. Vén és fiatal, mind fegyvert ragad; a harcz véres lesz, de rövid". Alsó-Karinthiában szájról-szájra jár az a mese, hogy a király barlangja előtt, a melyben alszik, karácsony estéjén egy zöldelő hársfa támad. Éjféltől egy óráig édes illatot árasztva virít, aztán elszárad. Szent György napján (tavasz kezdetén) fog a hős fölébredni s az elszáradt hársfára akasztja pajzsát, mire ez újra belombosodik. Ez lesz a jobb jövőnek csalhatatlan jele. Kralj Matjáz minden ellenséget legyőz, minden igaztalanságot eltörül a föld színéről s megveti alapját az aranyidőnek. A szlovének népdala két csoportra oszlik. A korábbi időbelin úgy a tartalmat, mint az alakot tekintve, a szlovén népdalok közös jellege tapasz- talható. Vagy egyházi ének, vagy legenda, melyekből Majár M. 1843-ban egy gyűjteményt adott ki; vagy epikai-történeti ének, mely a török időkből veszi tárgyát; vagy a házi életet tárgyazó lyrai dal. Megjegyzendő, hogy a régi népköltészet hanyatlása itt még inkább szembe ötlik, mint Krajnában. Mert, a mi túl a Karavankákon még teljes erejében díszlett és virágzott, Karinthiában csak töredékeiben maradt fönn, vagy prózává foszlott. így például Miklova Zala haza térése hajdan énekben volt előadva, ma már csak prózai elbeszélése található. Hasonlóképen a halottak lovaglása is. Legépebben fönmaradtak a hársfadalok. A régi karinthiai népdalnak egy figyelemre méltó fajtája az úgy nevezett „ Gebräuchelied^, mely még a pogány ünnepi kalendáriumból maradt fönn, de már keresztény színezetűvé alakult. A két napfordúló, meg a Szent György napja, mint tavasz kezdete vannak e dalokban jelezve; innen erednek a karácsonyi dalok — kolednice, — a Szent György dala és a „krestt (napfordúlati tűz) körűi énekelt dalok. Ez utóbbiaknak tartalma fiz, hogy egy, a kres-tűz körűi tánczoló árvaleányt (kresnica) elvisz egy királyfi, a ki a kilenczedik országból jött érte. A népdalok elterjedését illetőleg figyelemre méltó jelenségre találunk. A Gail-völgy népének, a leggyöngébb néptöredéknek, de mely azért leg- hívebben megőrizte őseredeti szokásait és viseletét mind a mai napig, fölötte gazdag népdal-kincse van. Dalaiban sok az eredetiség; a régi balladának és románcznak a hazája a Gail völgye. Ehhez legközelebb a daltól zengő Rosenthal sorakozik, hol a természet oly bőven osztogatja