Seite - 177 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

177 külföldi körútra vállalkozott, melyről dicsőséggel és csengő pénzben is nyil- vánult elismeréssel elhalmozva került vissza 1859 július 18-án Klagenfurtba, honnan még ugyanezen év végén második körútjára indúlt. A Grünanger- féle ötös kart is sokat emlegették, különösen a hetvenes években. A Prasser vezetése alatt álló klagenfurti dalegyesűlet („Klagenfurter Singverein") ötös kara kivált a tartományi fővárosban örvend nagy kedveltségnek. Ugyanitt tartatott 1884 nyarán a karinthiai énekesek versenyéneklése, melyen a ferlachi „Alpenrose" nevű ötös kar nyerte az első, a Laaser-féle ötös kar pedig a második díjat. A teljesség kedvéért még megemlítendő, hogy a cs. és kir. udvari operának is van egy karinthiai ötös kara (Birnbaum, Bruckner, Kinsky, Koschat és Graf), mely ugyan csak másod sorban műveli az eredeti népdalt, de kétségtelenül jó rqszt az ő érdeme, hogy e népdalok az udvarnál és a hangversenyeken is megjelenhetnek. A mi már e népdal saját zenei jellemét illeti, más nemzetek dalainak élénkebb rhythmusát, szebben csengő dallamát, vagy költőibb gondolatokban való nagyobb gazdagságát egy részt szívesen elismervén, más részt mégis tagadhatatlan, hogy ma a karinthiai néplélek e szerényebb kellemű termékei a legkedveltebb és legszívesebben énekelt népdalok sorában állanak. Mekkora része van e közkedveltségben rhythmusaik, és mekkora a dallamaik bájának, avagy mennyiben emeli ezek hatását a tájszólási szöveg tősgyökeres naivsága, azt bajos lenne eldönteni. Annyi bizonyos, hogy harmoniás szerkezetüknek és a termőföldjükön szokásos előadásmódnak is köszönhető részben az a nagy tetszés, melyet idegen földön is aratnak, s hogy mindenütt szívesen hallják és éneklik, a hol megismerkednek velük. A karinthiai dalt hazájában a régi hagyományos mód szerint többnyire öt hangon éneklik, habár ez éneklésmód tisztán zenei szempontból nem tekinthető elengedhetetlenül szükségesnek. Egyik egészen sajátszerű jellem- vonása e dalnak az, hogy a dallamot nem a legmagasb, hanem az úgy nevezett „dallamvívő" szólam énekli. Mindjárt ez után következik fontosság tekintetében a „föntjáró"-hang („Überschlag"-Stimme), a mely szabály szerint harmad-, vagy hatod-magasságban jár a dallam fölött s épen azért gyakran fejhangba megy át. A hármas szólamú előadáshoz még csak a basszus hiányzik, a mely elég kényelmesen többnyire három hangon nyugszik, ú. m. az alaphangon meg az alsó és felső uralgón. A közönséges férfinégyes- ben a második tenornak megfelelő szólamot a karinthiai „quint"-nek nevezi. Ez igen lágy, harmoniás hangú és ép oly finom, a mily gyakorlott hallású K. 23