Seite - 178 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

176 énekest követel. Annak élénken érzett szüksége, hogy nemzeti dalának éneklése közben lehetőleg minden jelenlévő karinthiai részt vehessen, még egy harmoniás hangot, az úgy nevezett „mély quinttt-et iktatta a többiek sorába. Ez többnyire az illető hangjának legjobban megfelelő alaphangon s ennek legközelebbi szomszédságában vesztegel. így lett a karinthiai dal ötszólamúvá, s ezen alakban éneklik mai napság majdnem kizárólag. Minden további magyarázat helyett szóljon az alábbi, változatlan eredetiségében közölt mutatvány : Föntjáró szólam. Ötödik. Föszólam. Mély ötödik. Basszus. A karinthiai dal előbb említett sajátszerű előadás-módjának egy további vonásaúl tekinthetők a rövid, csettentő előke-hangok, a melyeket a szokásos hangjegyekkel épen olyan bajos lenne megjelölni, mint példáúl a fürj csattogását. A karinthiai dalok kivétel nélkül három-riegyedes ütenyűek,