Seite - 182 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

182 ezek között különösen említésre méltók a möchlingi, a steini, a gurki, a millstatti, az eberndorfi és a st.-pauli. E kolostorok kezdetben bizonyára igen kezdetleges építmények voltak és csak utóbb, a XI. és a XII. század folyamán, a román építés fényes kifejlődésével nyerték mostani alakjukat. Karinthia földrajzi helyzetéből könnyű megérteni, hogy építkezésére egyenes hatással volt a lombardiai művészet, nemkülönben a salzburgi és a bambergi építőiskolának az előbbivel rokon építési módja is. Sőt, mi több, a viktringi apátsági templom a francziaországi fontenayi építőiskola elvei szerint épült. Más tartományoktól eltérőleg e pompás apátsági templomok elrendezésének semmi közös jellemző vonása nincs, de épen a formák e változatossága teszi azokat hasonlíthatatlanul vonzókká. E korszak élénk építési tevékenysége várakat és különféle megerősített helyeket is hozott létre, melyek közül legkiválóbb Friesach. A XIII. század második felével e nagy korszak mintegy önként befejeződött, a mennyiben a szükségről hosszabb időre gondoskodva volt, s csakis a XIV. század végén és lénye- gesen megváltozott körülmények között kezdődött új korszaka az egyházi és világi építésnek. A békés állapotok közepett a városok meggazdagodtak és tekintélyre tettek szert, minek következtében a polgárságnak kiváló szerep jutott a művészetek foglalkoztatásában, ugyanezen körülmények a fejlődésben levő csúcsíves építést teljes virágzásra juttatták. A mint a kereskedelem és a tartomány fő élet föltétele, a bányászat, föllendült, a vallási élet terén is új szükségletek támadtak, melyeknek kielégítésére részint számos új templomot és kápolnát kellett építeni, részint pedig a régieket kibővíteni. A tartománynak legrégibb, határozottan csúcsíves rendszerű építménye a szűzies egyszerűségű Domonkos-rendi templom Friesachban; ez építésnek legremekebb alkotása azonban Szent Lénárd temploma a Lavant-völgyben, melyen háromszáz évig dolgoztak, az alapgondolatot ritka finom érzékkel következetesen fejlesztve ki. Ehhez sorakoznak a Mária-saali, a völkermarkti, lavamündi, villachi, gmündi, waitschachi, hohenfeistritzi és heiligenbluti háromhajós, továbbá a magdalensbergi, galizieni és bleiburgi kéthajós, végűi a st.-wolfgangi, ober-vellachi, brückli, wallburgeni, stb. egyhajós templomok. A csúcsíves építésnek termékeny utolsó korszaka elárasztotta a tartományt részletekben gazdag alkotásokkal, melyek sok eredetiséggel alkalmazkodnak majd a régi maradványokhoz, majd az új követelményekhez ; a szentségházak (Heiligen-