Seite - 183 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

183 blut, Waitschach, Heinburg, Szent-Márton-templom Krapfelden), a falifülkék (Szent-Péter-templom Grafenstein mellett, Grafendorf, Pölling), a mécs- házacskák (Gurk, Kötmannsdorf, Mária-Saal, Völkermarkt) és végül a számos falusi templom mellett épült csontházak azok az alkotások, melyek- ben mintegy kisebb alakban minden korszak annak bizonyítékát hagyta hátra, hogy mit tudott és miként gondolkodott. Karinthiában a nagyobb szentegyházak többnyire három hajós csarnoktemplomok, s mindegyik hajó úgy, mint a bécsi Szent-István-templomon is, fél nyolczszöggel záródik. A bécsi építő műhely általában észrevehető hatással volt a karinthiai építésre ; így példáúl a st.-mareini templom elrendezéséhez, mely szerint a kereszthajó helyén két torony emelkedik, vagy pedig a Mária-saali templom csúcsos hálóboltozatához a Szent-István-templom szolgált mintáúl. A liedingi, st.-georgeni (a szőlőhegy előtt), eberndorfi, steini, Maria-wörthi, heiligen- bluti, lieschai és egyéb templomok szentélye alatt sírboltok vannak, a johannesbergi templomnak pedig altemploma van. A tornyok nagyon különfélék. Gyakori eset, hogy a XIII. századbeli szokás szerint a torony a chorus vagy az apsis négyzetén emelkedik, így példáúl Feldkirchenben, St.-Veitban, Mária-Gailban, Meiseldingben, Hanns- dorfban, GrifFenben, Völkermarkt melletti St.-Ruprechtben, Kertschachban, Guttaringban, stb.; de azonkívül a torony a presbyteriumtól majd éjszakra, majd délre van, majd a nyugati homlokzaton emelkedik, és a torony alja az előbbi esetben sekrestyéül, az utóbbi esetben pedig előcsarnokúl szolgál. A torony négy oromfala fölött emelkedik a kő lapokkal födött, karcsú, nyolczszögű sisak, ha ezt utóbb, a mi sokszor megesett, ki nem szorította a franczia formájú tető, vagy pedig a laternás, avagy úgy nevezett kupolás torony. Szépek a Möll- és a Gail-völgyi templomoknak geometriai díszű ablakokkal ellátott tornyai, melyek a csúcsíves építés utolsó korszakából valók, midőn a gerinczek már gallyak alakját öltik föl, a támasztó pillérek pedig egészen mellőztetnek. Tekintve egy részt a hegyi lakóknak a hagyo- mányokhoz való ragaszkodását, más részt pedig azt a körülményt, hogy a művészi ipar egészen beleélte magát a csúcsíves művészet formáiba, könnyen megérthető, hogy a csúcsíves építés Karinthiában egész a XVI. század közepéig gyakorlatban maradt, noha a renaissance művészet már régen győzelmesen bevonúlt és uralomra juttatta derűit formáit. Az eddig említett építmények közül a következőkről valamivel rész letesebben óhajtanánk szólani. Ilyen a gurki székesegyház. Friesach és