Seite - 207 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

Falfestmény a gurki székesegyházban az apáczák chorusán. A festészet és a szobrászat Karinthiában. arinthia kis alpesi tartománynak, mivel sem a szellemi, sem az anyagi téren hatalmas középpontja, sem nagyobb városai nincsenek, nem volt módja, hogy a művészetekben úttörő vagy vezérszcrcpct vihessen. Azért a festészet és a szobrászat Karinthiában mindig idegen hatás alatt állott. E két művé- szetnek nincs sajátos jellege; minden terméke, s azoknak jellemző vonásai, s általában fejlődésének menete egészben véve ugyanaz itt is, a mi Ausztria többi német tartományában. Különösen áll ez a szobrászatról, mely— kivéve a művészi ipar keretében tárgyalandó fafaragást — minden korszakban meg- lehetősen jelentéktelen maradt. De állandóan és jobban függött a szobrászat az építészettől is, a mennyiben kapcsolatban volt vele és annak díszítésére szolgált. Karinthiában, mint egyebütt is, a nagyobb román templomokon találjuk a középkori szobrászat legrégibb műveit. Meglehetősen nyers, merev, sokszor alig érthető jelképi jelentményű művek ezek, melyek kivált ikonographiai szempontból érdekesek. Ilyféle szoborművek vannak még Millstattban, Mária-Gailban, Gurkban, Wolfsbergben, St.-Paulban, Liedingben és Friesachban részint eredeti helyökön, részint elszakítva az épülettől, melyhez egykor tartoztak. A csúcsíves építés korabeli szobrászati művek leginkább a templomok boltozatának záró kövein, a vállköveken