Seite - 208 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

208 és a gerincztartó féltörzsek fején fordulnak eló. A szabadon álló szobrok és a domborművek ritkábbak és többnyire csekély művészeti becsűek. Annál gyakoriabbak és gazdagabbak a csúcsíves templomok egyes részének faragott ékítményei. Alig méltók említésre a renaissance-kortól és a barokk művészettől kezdve mai napig épült templomokat díszítő szobormüvek; de mégsem hallgathatjuk el néhány renaissance épület szobrászati díszét. Ilyenek : a Porcia-kastély Spittalban ; a Khevenhüller György gróf által a XVI. század végén emelt wernbergi kastély, nemkülönbena hochosterwitzi nagyszerű várépület. Művészeti tekintetben is figyelemre méltók itt a grófot ábrázoló márvány szobor és az asszonyok mellszobrai a Wernberg kastély déli kapuja fölött. 1576-ban készültek. Önálló szobrok is szép számmal vannak a művészet minden korszakából. Ezek a részint fehér, részint vörös márványból faragott síremlékek, melyek sok helyt rendszerint a templomok falába vannak beillesztve. A művészetileg legbecsesebbek részint a késő csúcsíves, részint a renaissance-korból valók. Legkiválóbbak Sonegg urainak, két Ungnadnak a síremlékei 1468-ból és 1490-ből Eberndorfban, a Szent-György-rend két első nagymesterének síremlékei 1508-ból és l5(33)-ból Millstattban, a Keutschacher család síremlékei Mária-Saalban (egyik 1511-ből), továbbá Dietrichstcin Zsigmond síremléke 1533-ból, a Khevenhüller-család síremlékei Villachban, aztán a friesachi Bertalan-templomban Schafmann György salzburgi viccdom síremléke, mely 1572-ből való és a fölírás szerint Franck Jeremias szobrász műve, végűi a Lavant-völgyi St.-Andräban két prépost szép és nagy síremléke 1662-ből és 1689-ból. Az egyiket a fölirás szerint Pocobel Philibertus művész készíté. Ezeken kivűl említendő a spittali városi plebánia-templomban levő két, fölötte érdekes fogadalmi dombormű, melyet a Cilii grófok valószínűleg 1421-ben készíttettek abból az alkalomból, hogy az Ortenburg grófoknak örököseikké lettek. Végűi említendők még a Finkenstein melletti St.-Stephanban levő késő csúcsíves korbeli magas domborművek, melyeken hét, ikonographiai becsű ábrázolás van. Ámbár a művészek nevei kevés kivétellel ismeretlenek, mindazáltal föltehető, hogy nagyobb részök hazai volt, vagy legalább állandóan e tarto- mányban tartózkodtak. Hisz karinthiai művészek idegen földön is dolgoztak, így Pocobello Márton klagenfurti szobrász, valószínűleg idősebb rokona az előbb említett Pocobel Philibertusnak, készíté 1624-ben Schwarzenberg Anna grófnőnek Murauban levő síremlékét. Ugyané művész készíté 1610-ben