Seite - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

210 Donner tanítványa, készíté. Másik, művészetileg becsesebb alkotása e művész- nek az 1765-ben ólomból öntött Mária Terézia szobor Klagenfurtban; ez volt Ausztria nagy császárnőjének első nyilvánosan állított emléke; sajnos azonban, hogy csakhamar nagyon megromlott, és helyébe 1872-ben Pönninger által készített, kevésbbé sikerűit bronz szobrot állítottak. Említ- hető még a Corradini Antonio készítette Hemma-oltár a gurki sírboltban és a márvány oltárok Malborghctben. Századunk elején Propst János szobrász két művet alkotott: az egyik a nagyságánál fogva föltűnő csoport, mely a keresztről levételt ábrázolja a Pricsterhaus-templomban, a másik a Donner előbb említett csoportjának mintájára márványból készített oltár Klagenfurtban, a herczeg-püspöki palota kápolnájában. Közelebb emelték donnersmarki Henkel Laura grófné mauzó- leumát Wolfsbergben, melynek szobrászati részét Kiss, berlini szobrász, készíté. Az említett művészek kivétel nélkül külföldiek voltak ; azonban volt néhány karinthiai származású szobrász is, a kik Karinthiában nem igen hagytak nyomokat maguk után, de hírnevük díszére válik a tartománynak. Ezek: Grübler Flórián Kolbnitzból (1746—1813), Nussbaumer Mihály Schörstadtból (1792—1861), és valamennyi közt a legjelentékenyebb, leg- kiválóbb Gasser János Eisentrattenból (1817—1868). Csakis ő az, kinek néhány művével dicsekedhetik Karinthia. Ezek : Krisztus életnagyságú szobra a Lodron-féle sírboltban Gmündben, a Christallnigg-féle síremlék St.-Michaelben, két angyal bronzból a klagenfurti városi plebánia-templom főoltárán, végűi Ankershofen Gottlieb báró hazai történetíró mellszobra a klagenfurti Rudolfinumban. Ez intézet bírja Gasser több gipsz mintáját és művei után készült gipsz öntvények nagyobb gyűjteményét. Villach szobrot állított Gasser János emlékének, mely Mcssner József karinthiai szobrász műve. A képírást illetőleg előre kell bocsátani azt az általános megjegyzést, hogy Karinthia határos ugyan Olaszországgal, de festészetének emlékein nem vehető észre, hogy Olaszország a középkorban itt nagyobb hatást gyakorolt volna, mint akár Ausztriában, akár Dél-Németországban. Leg- fölebb azt tulajdoníthatni e hatásnak, hogy Karinthiában épen úgy, mint Tirolban, föltűnően kedvelték az emlékszerű festészetet. Karinthiában a festészet voltaképen mindig német volt. Tirolon kivűl nincs Ausztriának tartománya, mely a középkori festés annyi emlékével dicsekedhetnék, mint Karinthia. Különösen a középkor vége felé az akkor emelt nagyobb, kisebb templomokat, sőt sírkápolnákat