Seite - 222 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

222 Ámbár e korból a művészi iparnak sok emléke maradt fönn, mindazáltal még a legkiválóbb művek készítőinek nevét és keletkezési helyét sem ismerik. Ha valamely tárgyon kivételesen találunk is nevet, az rendesen idegen mester neve; ez irányban a levéltárak sem nyújtanak fölvilágosítást. A mesterek- közül csak Vihsper Péter ötvös említtetik, a ki a XVI. század végén és a XVII. század elején Villachban élt, továbbá Pronner Leo jeles elefántcsont- faragó (1555—1630). Műveik azonban ma ismeretlenek. A fönmaradt emlékek közt a legkiválóbb művek, melyek némi való- színűséggel a karinthiai művészi ipar termékeiül vehetők, többnyire egyházi tárgyak. Az egyházi ruhák, különösen a miseruhák arról tanúskodnak, hogy a XIV. században leginkább az apáczák csöndes kolostoraiban a hímzés a virágzás magas fokát érte el. A XV. században és a XVI. század elején dívott hímzést a XVI. század folyamán a fölvarrott díszítmény és a lapos öltésű hímzés váltotta föl, mely mellett a fényes domború hímzés is alkal- maztatott, a minek igen szép példája az 1570-ben készült ebriachi miseruha. Ezt az eljárást 1600 körűi a nem sodort selyem fonállal fehér vászonra való hímzés váltotta föl, melylyel vegyest alakos ábrázolásokat s növényi díszítményeket állítottak elő. A hímzést háziiparként csakis a szlovén lakos- ság űzte, mely czérnából nemcsak csipkét készített, hanem a déli szlávok módjára régi időtől fogva vörös gyapjúfonállal kereszt- és laposöltésű hímzéssel is díszíté vászonneműit. Ügy látszik, legjobban virágzott a fémművesség. Az előkelők fényűző hajlama, a díszajándékok divatja, a lakosság vallásos érzülete, az arany- bányák jövedelmezősége a XVI. században, együtt nagyban mind hozzá- járúltak ez iparág fejlesztéséhez. A meglevő följegyzések szerint a kolostorok és búcsújáró templomok gazdagon föl voltak arany és ezüst tárgyakkal szerelve, igazi művészi becsű emlék azonban kevés maradt fönn. A később bekövetkezett viszontagságos idők nagyon megtizedelték úgy a világi, mint az egyházi rendeltetésű ötvösműveket. A XV. századbeli ötvösségnek kiváló emléke a Mária-saali, szokatlanúl nagy áldoztató kehely (30 centiméter). Hat karéjú talpát vörös és kék zománczos alapon egy-egy czímermedaillon díszíti ; csészéjén nyolcz szentnek szépen vésett alakja látható és a következő fölirás olvasható : „Maria • hilf • mir • jorgen • Ungnaden • und • allen • mein • farsadern • und • nachkomen * amen • anno ii 1466". Reichenfelsben és Theisseneckben is van majdnem ilyen nagy kehely. Gazdagabb alakítá- súak a XIV. és XV. századból való ludmannsdorfi, villachi és glainachi