Seite - 223 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

223 kelyhek. Ezeken kivűl a csúcsíves művészetű fönmaradt kelyhek száma meghaladja a százat, de valamennyi kisebb s valamennyit az egyes részek tökéletes szimmetriája jellemzi. A csúcsívesből a renaissanceba átmenő művészet legtökéletesebb formáinak képviselői a Lavant-völgyi St.-Leon- hard-templomnak 1607-ik évszámot viselő kelyhe, továbbá a St.-Peter im Holzban levő XVI. század- beli kehely. A csúcsíves művészetű ereklyetartók és úrmutatók száma cseké- lyebb; de részint koruknál, részint kitűnő kimunkálá- suknál fogva jelentékenyek. A baldramsdorfi ésFriesach- ban, a papnevelői templom- ban levő ereklyetartó XIV. századbeli munka. Az úr- mutatók közül, melyeknek száma mintegy 10, külö- nösen említésre méltó a st.-leonhardi a XVI. szá- zadból, továbbá a villachi városi plébánia-templom úrmutatója. Az utóbbi 78 centiméter magas, gondos, jó munkájú, alapformája csúcsíves múvészetű, díszít- ménye pedig renaissance, s ekként érdekes példája a csúcsívesből a renaissanceba A Mária-saali templom csúcsíves művészetű kelyhe. átmenő művészetnek. XV. századbeli igen jó munka a kolbnitzi ereklye- kereszt, a kappeli állókereszt, és a György-lovagok első nagymesterének a millstatti múzeumban levő kardján a hüvely pántja meg a markolat. Renaissance-kori szép művekben Karinthia igen szegény. A világi rendel- tetésű tárgyak eltűntek a tartományból. Csekélyebb becsűek a XVII. és XVIII. századbeli művek, így a Mária-raini úrmutató, Stief J. klagenfurti mester műve, 1659-ből már jelzi az egykor virágzó művészi ipar hanyatlását.