Seite - 224 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

224 Hogy egyidejűleg virágzott a művészi iparnak az az ága is, mely fél- nemes fémekből és ötvényekből alkotja műveit, arról tanúskodnak a XV. és XVI. századból való réz és bronz tárgyak, milyenek a löllingi és paternioni keresztelő medenczék, az obervellachi úrmutató, a hohenthurmi ciborium, a passeringi füstölő és ezeken kivűl a sárgarézből és bronzból öntött számos ampolna és gyertyatartó, nemkülönben a czinből való és jó vésetekkel díszített czéh-serlegek és egyéb, itt-ott található XVI. és még inkább XVII. századbeli czin tárgyak, de legkivált a harangok, melyek öntésében járatos mesterek már a XV. században említtetnek. így Reicher János mester 1400-ban öntött egy harangot Lieseregg számára és talán még vándorló mester volt, mint Sterzer Ádám 1604-ben. Azonban már 1528-tól az Egger családba tartozó mesterek Villachban és Klagenfurtban, a XVI. és XVII. században Stampfel, Pacher és Polster mesterek, míg 1554 után Fiering Benedek Völkermarktban űzte művészetét. A XVII. század második felétől kezdve a klagenfurti harangöntők műveinek szakadatlan sorát ismerjük. Landsmann Mátyás 1687-ben Klagenfurtban öntötte a Mária-saali öreg harangot, mely a tartomány legnagyobb harangja. A művészi ipar ez ágai közül a czinöntés és a harangöntés teljesen megszűntek. A múlt század végétől a szilárd bronzot is leszorította az ezüstözött fém lemez, ámbár mostanság Karinthiában ismét igen szép bronz tárgyak készülnek. A művészi iparnak egy ága sem virágzott oly sokáig a vasban gazdag Karinthiában, mint az, mely műveit kemény aczélból és a könnyen alakítható vasból alkotja. Nagy szabású műveket, igaz, nem hozott létre, de megmaradt emlékei a román kortól kezdve a XVIII. századig minden művészeti irányt képviselnek, s vannak köztük oly művek is, melyek a maguk nemében páratlanok. Az iparosok czégérei a kisebb helységekben is, a jómódú föld- míves és polgár sírkeresztje, a falusi templomok ajtóvasalatai, zárai, gyertya- tartói és csillárai sokszor ép oly művészi kimunkálásúak, mint a városi templomok, kastélyok és apátsági épületek kútkávái, ajtó- és erkélyrácsai és egyéb e fajtájú tárgyai. Sőt az öntött vas tárgyak között, melyek a múlt század végén a kovácsolt vasat leszorították, szintén vannak olyanok, melyeken meglátszanak a művészeti fejlettség nyomai. Érdekes emlék a Mária-saali templom déli kapujának vasalata a csúcsíves művészet virágzási korából, továbbá a völkermarkti templom kapujának késő csúcsíves művé- szetű gazdag vasalata. Páratlan mestermű, egyik legkitűnőbb példája a vas tökéletes kimunkálásának a Mária-Saalból való s most a történelmi társúlat