Seite - 225 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

225 múzeumában őrzött XV. századbeli ajtó-zár. Hogy a művészi ipar ez ága még a következő századokban is virágzott, azt bizonyítja a számos jó munkájú vas rács, melyek közül a klagenfurti (1590), a st.-veiti, a viktringi (XVII. század) és a st.-pauli (1691) kút rácsát, továbbá a Mária-wörthi templom, a villachi városi plebánia-templom, a st.-pauli, a lavamündi, st.-gertraudi, kreuschlachi, ebersteini templomok rácskorlátait említjük föl. A kisebb helységek temetőiben látható vas keresztekből következtethetjük, hogy a kovácsmesterséget mily jelesen űzték a tartományban. Csúcsíves művészetű ajtó-zár Máría-Saalból. A vas tárgyak mellett méltó hely illeti az asztalosok, esztergályosok és képfaragók műveit. Ezekből látjuk, hogy Karinthiában a művészi ipar amaz ágai voltak a legkiválóbbak, melyek a tartomány gazdagságát képező anyagokat dolgozták föl. A művészi ipar ez ágának is számos és részben igen jelentékeny alkotása maradt ránk a múlt századokból. Az asztalosság és a képfaragás virágzásának kora a XVI. és XVII. századba, vagyis a késő csúcsíves és a kezdődő renaissance művészet idejébe esik. A faragásnak igazi mesterműve a hársból faragott és a maga nemében páratlan ereklye- szekrény a möchlingi plebánia-templomban. A szekrénynek csúcsíves temp- lomalakja van, 2.30 méter magas, 0.87 méter széles, 1.90 méter hosszú és állítólag a St.-Pau 1-apátsági kolostor egyik szerzetese faragta. „Mint a finom csipkeszövet, százféle áttört mustrát mutatva könnyen és szellősen épül K. 29