Seite - 236 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

236 befogják. A havasi időszak június közepétől szeptember 8-áig, mintegy 70 napon át tart, míg a „ Halthuben u-ek gazdag elő- és utólegelőt, s néha kaszálni való takarmányt is nyújtanak. Hogy mekkora Karinthiában a marhatartás, mutatja az, hogy itt minden ezer lakosra 773, minden hektár szántóföldre 1.97 darab szarvas- marha esik (Csehországban csak 353, illetőleg 0.79), és hogy a marha- tenyésztési termények összes értéke kerek 11 millióra rúg évenkint. Ebből kivitelre 4—5 millió forint ára kerül. A lótenyésztés kétféle fajtával űzetik. Egyik a nori nehéz igás, másik a hintós ló. Az előbbeni egész Felső-Karinthiában, a Tauern-vidéken, meg a Kor- és Sau-Alpeseken honos, s a voltaképi pinzgauitól abban különbözik, hogy szebb, szilárdabb s jobb járású, mely tulajdonságait a spanyol Sacro- moso- és Generale-fájjal való, noha kis mértékű vérkeverésének köszönheti. Alsó-Karinthiában a nagy hintós lovat tenyésztik s az szolgáltatja az úgy nevezett Carossier-ket, melyek kitűnő úri és gazdasági lovak. Kivált ez utóbbiakat nagyban szállítják Olaszországba, a hol ezek alapították meg a „karinthiai lóu hírnevét. A tartományban aránylag kevés csikót nevelnek föl teljesen; a legtöbbet és a legjobbakat a Szent-Mihály-napi őszi vásárok idején idegen kereskedők vásárolják össze s szállítják ki a tartományból. A szarvasmarha-tenyésztésen szintén két fajta osztozik. Az egyik a nori vagy lavantvölgyi világos fakó-színű, fehér vagy zsemleszín szőrű, nagy testalkatú marha, mely az alsó vidékeken honos, míg a möllthalit Karinthia felső részeiben tenyésztik. Az előbbenit már a bajuvári bevándorlók hozták Karinthiába; azonos származású a frank marhával s a „középeurópai pirók marha" terjedelmes családjához tartozik. A möllthali a belföldi apró s különös jelleg nélküli hegyi fajtának a pinzgauival való keresztezéséből keletkezett. Ez a havasi marha családjához tartozik s a táplálkozásban való nagy igénytelensége, elég gyors fejlése és nagy tejbősége által válik ki, míg a nori fajt nagy test, hízékonyság s húsának kiváló jósága jellemzi. A juhtenyésztést a Mészkő-Alpesek vízben szegény vidékein s az őshegység magasabb rétegein ott űzik, a hová a szarvasmarha már nem szívesen hág föl. Nagyságával és szaporaságával kiváló fajta a seelandi, mely a bergamaski alpesi óriás juh ivadéka. A Gurk völgyében egy régi német fajtát tenyésztenek, míg a legmagasabb tájakon, a Grossglockner tövében az apró, jobbára tarka „kövi birkáu-nak nevezett, a Raibl vidékén a sötétbarna flitschi fejő birka legel.