Seite - 238 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

238 henyefenyű. A lombos fák között a bükk a túlnyomó, aztán jön a nyír, közben-közben juhar, tölgy és más lombfa. Különösen fölemlítésre méltók az egykori feketefenyű állaboknak a Karavanka vidékén még fölismerhető maradványai, a melyek arra mutatnak, hogy e fanem ez előtt jobban el volt terjedve. A havasi fenyűnek voltaképi tenyésztője a fenyőrigó, mely azzal a sajátságával, hogy e fa magvait a föld fölszíne alá dugdossa, azok csírá- zását eszközli. Ily módon legtöbbször az ember minden hozzájárúlása nélkül szaporodik a tűlevelűeknek ez a nemes faja. A mi az erdőségek kezelését illeti, a 459.408 hektárnyi egész erdő- területből 170.320 hektár rendszeres üzemben, míg a 289.088 hektárnyi többi rész még mindig a régi módon kezeltetik. Az erdőkből nyert faanyagnak mintegy 20 százaléka haszonfának, a többi tüzelőnek és szénégetésre használtatik. A haszonfa nagyobb részét a fürész-rönkök és az épületfa teszik; de nem jelentéktelen része papíranyag- nak dolgoztatik föl. A fűrészelt árú főként az olasz kikötők felé veszi útját, az épületfa nagyobb része pedig Magyarország felé. Az erdőkezelésnél leginkább a tarvágás van szokásban, kisebb birtokoknál azonban rendesen a szálalás ; amannál a felújítás ültetés, ennél természetes bevetődés útján történik. A fának az erd'ób'òl való kihozatalára a magas hegységben rendszerint a száraz, ritkábban a vízi csúsztató szolgál, de részben úsztatni is szokás ; míg az elő- és középhegységben a tengelyen való szállítás a szokásos. Az erdei termékek továbbítását és értékesítését a tartomány jelentékeny vízereje is előmozdítja. Az erdőségek állatvilága rendkivűl gazdag és változatos. Karinthiának 473 vadászterületén, a közép- és a magas hegységekben a szőrmés vadak közül az erdők királya, a szarvas, nagy számú őz, a felsőbb tájakon pedig a zerge az, mely állandóan szaporodik. A mezei nyúl állománya csekély jelentőségű. A szárnyasokból itt találjuk a pompás süket és nyír-fajdot, a magasabb vidékeken a szirti és havasi fajdot, a szelídebb hegylánczokon, kivált a csendes, homályos és vízben gazdag völgyekben a császárfajdot, a síkon pedig a foglyot. A vadkacsa és más vízi szárnyas nagy számú falkái élénkítik a víz-medenczék és vízerek táját s húzás idején az éjszaki és meleg égövi tájak legritkább vendégei is megjelennek Karinthia vidékein. A kártékony szőrmés vadak közül leginkább a róka és a különféle menyét- fajok vannak elterjedve. Nagy ritkán az ordas farkas is elő-előkerűl a szomszéd horvát és krajnai tájakról, még ritkábban mutatkozik a medve.