Seite - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

240 barnaszén és turfa, más részt pedig a magas-hegyi törmelék és a terrasszos diluvium van kifejlődve. Ezek a képződmények magasra nyúlnak föl a hegyoldalakon mindenütt és tanúi annak, hogy e gyönyörű Alpesek a jég- korszakban át meg át voltak szőve glecserekkel. Mai nap csak a Glockner-, Hochnarr- és az Ankogl-csoport legmagasabb ormai jegesek („verkeest" — mint a lakosok mondják). A glecserek ma hanyatlóban vannak; a legnagyobb és a legszebb közöttük a Pasterzenglecser (9.4 kilométer hosszú). A plutói képződmények közül van Karinthiában gránit, syenit, Serpentin, diorit, eklogit, szürke és vörös porphyrit, dolerit és bazalt. Kevés kivétellel ezek területén vannak a tartománynak eddig ismert ásványos forrásai; a karinthiai Római-forrás, egy alkaliás savanyú víz Köttelach mellett, a Karinthia-forrás, egy alkaliás-sós savanyú forrás Kappel mellett, s közelében a vellachi vasas savanyú víz, meg az ebriachi nátronos savanyú víz. Ilyen forma savanyú víz van még a Sau-Alpe keleti lejtőjén Preblau mellett, melynek termékeit már régen, valamint újabb időben a Római és Karinthia- forrás termékeit is nagy mennyiségben szállítják mindenfelé. Fürdő van a vellachi forrásnál, a villachi meleg forrásnál és a lusznitzi kénes forrásnál. Az imént említett kőzetek rétegcsoportjában sok hasznos ásvány van, nevezetesen rézérczek, mint fakó-ércz Neu-Finkelstein és Schwabegg vidékén, chalkopyrit a Lamprechtsbergen és Fragant mellett ; higaìiyérczek a Buch- holzgrabenben Paternion mellett és a Kotschnában Vellach mellett; mangán- érezek a Kockon Uggowitz mellett, s végre graphit is a Klambergen. A Möll, a Lieser és a felső Dráva forrásvidékén a számos uyílt és bedőlt tárna, meddő kőhányás, a bányászházak, a zúzó- és olvasztó-művek romjai arra vallanak, hogy itt terjedelmes aranybányászat volt, melyet a tauriszkok kezdtek s a rómaiak folytattak, de csak a középkorban vett ismét lendületet s a XV. és XVI. században érte el legnagyobb virágzását. A nemes érczeknek Amerika fölfedezésével történt értékváltozása, a bányá- szati technikának a kovarezos kőzetekben mélyebb műveletre elégtelen volta és a vallási zavarok minden rosz következményeikkel azt idézték elő a XVII. században, hogy e bányák tönkre mentek. Az a bánya, a melynek mívelését még a múlt században folytatták, s a melyet legutóljára 1765-ben a kincstár vett át, 1 794-ben szintén megszűnt. Nem volt nagyobb sikerök az utolsó évtizedekben tett azon kísérleteknek sem, hogy az aranybányászatot újra megkezdjék. A Seebichelen 2.464 méter tengerszín fölötti magasság- ban épült válogató-pajtát 1876-ban márczius 3 — 4-ke közötti éjjel egy lavina