Seite - 256 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

256 sziklafalvonalától a Karszt-vidék zöld dolináiig. De mindennél sokkal több torlódik össze a kép keretében. Ejszaknyugat felöl még fölcsillámlik aTauern jege, éjszak felől pedig a keleti Közép-Alpesek végtelen hullámvonalainak megdermedt tengere terjeszkedik szét. Távol délen csillámlik a tenger s a látóhatár elhalványuló homályából a partvidéki Karsztok kopasz csúcsai merülnek föl. Egy másik tengerhez hasonlít távol keleten a végtelen síkság, melyet elképzelhetetlen régi időkben a pannóniai beltenger hullámai borítottak. Tekintsük meg most álló helyünk szűkebb keretbe foglalt képét. A |uli Alpesek egész hegycsoportjának képe a Krajna és Tengermellék közt levő határon egy nyugat felől elvonuló főhegylánczczá domborul, mely a Triglav felé délkeletre, ettől a középponttól pedig délnyugatra és azután délre fordul. A főhegyláncztól éles gerinczű ágak sugároznak ki dél és éjszak felé, egy csomó forrás-völgyet kerítve be, melyek az éjszaki és keleti oldalon a Száva, a déli és nyugati oldalon pedig az Isonzo vízrendszeréhez tartoznak. Csendes, magános hegységi völgyek ezek havasi legelőkkel és sziklamezőkkel, itt-ott kis tavak ezüst fénye által ékítve. A magas hegylánczok gerinczéből mindenütt kopasz csúcsok emelkednek föl a Triglavval csaknem egyenlő magasságba: a Mangart (2.678 méter), melynek napfényben tündöklő csúcsa a két pompás Weissenfelsi-tóban tükröződik vissza; a Jalouc (2.655 niéter), a Moistroka (2.367 méter), a Razor (2.601 méter), a Velika Ticerca (2.319 méter) és a regékben gazdag Bogatin velki (2.008 méter) délnyugaton. A Juli Alpesek tenger- melléki hegylánczai itt-ott kőfalszerűleg emelkednek az Isonzo forrás-vidéke fölött. A Jalouctól délkeletre fekszik a hátsó Trenta, e magános tanya, annak a vadásznak otthona, a ki egykor elég merész volt az aranyszarvú zerge magas virágos kertjei védő szellemének, a „Zlatorogtt-nak, élete ellen törni. A ki elejti — mondja a rege — a Zlatorogot, megnyeri a kulcsot a Bogatin sziklarejtekeiben levő kincsekhez. Mi lett vége a „Trentai vadászu- nak, azt Baumbach Rudolf beszélte el híres havasi meséjében. Az eltűnt virágos kertek a kopár szikláknak azon helyén lehettek, mely a Hribarce fensík és a Komarza nevű kőfal között a „hét Triglav-tótt körűi terül el. Hasonló az a monda is, mely a Juli Alpesek pompás gerinczcsúcsát dicsőíti. A kőtörmelékeken még virítanak a „Triglavi rózsák", fehéren és szűziesen, de csak a vasárnap szülöttek láthatják meg őket. A délnyugati és nyugati sziklavadon borzalmait keleten és éjszakkeleten a sötét erdők tengere ellensúlyozza, melyek közt vannak a Száva-völgy felső részébe