Seite - 258 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

258 nyúló völgyek. Ugyanannyi bejárat van itt a Triglavhoz, melynek kiinduló pontja Moistrana község Lengenfeld mellett : a Vrata-völgyön keresztül és a Luknia-szoroson át (1-779 méter), a honnan az Isonzo forrásvidékén levo „Triglav-kunyhótt-hoz (Zajaui alpesi kunyhó) ereszkedünk; a Kot-völgyön át az Emir (2.391 méter) és a Rjovina (2.534 méter) hatalmas oszlopai között a „Deschmann-kunyhótt-hoz ; a Kerma-völgyön és a Sedlo vrh nyergén (2.025 méter) át a Belopolje havasig s majd ismét fölfelé s a gerinczen át a „Mária-Terézia-klub" kunyhójáig. A Belopolje Alpesnél torkollik be az a fölvezető út, mely a Wocheini völgyben kezdődik. A Triglavra való fölmászást a legújabb időkig rendkívüli vakmerő- ségnek tartották. A természeti veszélyeket a képzelődés nyújtotta rémületek borzalmasan megnagyították. A Triglav nemcsak valósággal a fellegek közé emelkedett, de egyúttal istenség otthona is volt, az ó-vend mythologia háromfejű istenségeé. Most már minden másként van. Tisztelet tárgya ugyan még mindig a Triglav csúcsa, de a tiszteletadás módja megváltozott. Az ily őrtornyokon gyönyörködünk a látókép kiterjedésében, a valódi tünemények gazdagságában, melyekben a mindennapi élet észleletei salak gyanánt vesznek el. Az oltártüzek, melyek jelképileg a napfény felé törnek, most a legtisztább élvezetnek, a természet és az ő el nem múló nagysága élvezetének szolgálnak. Igaz, hogy ennek az élvezetnek elnyerése, ha a Triglavról van szó, nem fáradság nélküli. A ki a Mária-Terézia-klub kunyhójától hág föl, a „Triglav kapuját44 találja maga előtt, e széles víz- mosást mesterséges sziklalépcsőkkel, beékelt fadorongokkal és vaspálczákkal, melyeken és melyek mellett az útas a Kis-Triglavvg kúszva mászik föl. Ezután következik a „Schneide44, száz lépés hosszú, itt-ott csak egy lépésnyi széles sziklagerincz mindkét oldalt szédítő mélységekkel, de szerencsére egészen vízszintes irányú. Ezzel azonban még nincs vége, még egy másik emelkedő s hasonlólag mászó készülékekkel ellátott sziklaélen kell keresztül hatolnunk, hogy a Nagy-Triglav csúcsára jussunk. A legmagasabb (középső) csúcs éjszaki oldalán, az Alpesek legdélkeletibb pontján, meredek lejtőn egy jégmező függ, melyet hibásan „jégár44-nak is neveznek. A kopár sziklák és sziklafalak vidéke, a csúcsok és gerinczek alatt torkolnak a Szávának föntebb említett és más, erdő-árnyazta oldalvölgyei csergő patakokkal és vízesésekkel, buja növényzetű havasi legelőkkel és regényes tavakkal. Az utóbbiak között a legkisebb a hét Triglav-tó, melyek még a sziklavidéken vannak a Triglavtól délnyugatra. Legmélyebben fekszik