Seite - 260 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

260 néha nevezni szokták — a déli Mész-Alpesek valódi gyöngyei. Földalatti források törnek útat a törmelékek és sziklahasadékok természetes szűrőin át és csodálatosan tisztává teszik az éjszaki tó vizét. A legmélyebb helyen is fölismerjük az elsülyedt fatörzseket, meglátjuk a fehér kavicszátonyokat és a sziklás partot. Ennek a sugártörő folyékony gyémántnak színjátékához hozzájárulnak a Mangart fehér hószigeteinek tükrözése, a napfényes felhők képe és a vízmedenczét körűikerítő erdő árnyéka. A völgyfenéken a két tó között van a „Rudolf-szikla". A tavak alatt természetes parkot találunk mohamezőkkel, zuhogó vízzel, fűrészmalommal és vashámorral. Előtte kanyarog a Rudolf-trón- örökös-vasút sínje a völgy zöld alján. Ha a vasút irányában kelet felé megyünk, csakhamar elérünk Ratschachba és a vízválasztón át egy harmadik völgy torkolatához, melyet P/anicámk hívnak. Ennek hátsó részében fakad a Száva forrása sziklás meredekből 1.203 méter magasságban, de csak- hamar eltűnik a kőgörgetegben, hogy azután a völgy éjszaki felén újból napfényre jusson. Ezután még egyszer eltűnik ez a víz Wurzeii mellett egy mocsártóban, melyet még egy másik forrás táplál. A két forrás közül melyik a tulajdonképi „Száva-forrás", könnyű eldönteni, ha a valóságos vízválasztót alkotó vidék helyi körülményeit tekintetbe veszszük. Ezek szerint a Wrirzeni forrás, nem pedig a Planica-völgyi patak a Száva eredete. KronaimiX egy negyedik völgy nyílik, a „Pisenza", két forrás völgy gyei, melyek a Prisanig vagy Prisenska spica (2.555 méter) — a Triglav-vidék egyik legvadabb helye — és a Skerlatica (2.643 méter), a Juli Alpeseknek nagyságra nézve negyedik csúcsa, sziklavadonaiig nyúlnak. A nyugati ágon keresztül egy meredek hágó visz a Moistroka-szoroson (1.616 méter) át a tengermelléki Trenta-völgy be. Nagyobb fontosságú a távolabb kelet felé fekvő, Lengenfelddel szemközt nyíló három völgy, melyeknek közös torkolatuk van. E torkolatnál fekszik Moistrana. A fővölgy a Vrata-völgy, melynek kezdetén a Luknia-szoros (1.779 méter) közvetíti az összeköttetést az Isonzo felső völgye és az alsó Trenta-völgy között. A Vrata-völgy alján a Bistrica habjai legelők és kavicsos partok között haladnak, a lejtőkön fenyők és bükkfák állanak. A zöld sűrűjéből itt-ott egy szénégető boksa szürke füstoszlopa emelkedik. Valódi havasi völgy ez lakóhelyek nélkül, kivéve a magános kunyhókat, melyekbe zerge- és fajdtyúk-vadászok szoktak betérni. A völgy alsó felében a Pericnik vízesése omlik alá a sziklafalból tág ívben 40 méter mélységbe.