Seite - 281 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

nagyon prózaivá vált csodát\ hogy „ennek a tónak a medrében egyazon évben halászni, vadászni és aratni is lehet". Az aratás a tulajdonképi tófenéken csak arra szorítkozik, hogy a tó vizének eltűnése után ott maradt kákát lekaszálják; legfölebb néha, midón a tó medre egészen kiszárad, aratnak takarmányfüvet is. A XVIII. században a freudenthali karthauzi barátok által még jövedelmezőleg űzött halászat ma már nagyon hanyatlott s a mi a vadászatot illeti, csakis a vízi madarak vadászata érdemes az említésre, de ezek közt aztán előfordulnak itt mindennemű európai gázló és úszó madarak, még a kormoránok, hattyúk, sőt az íbiszek s búvárok is. A Wippachi-völgy. A Selzacki és Pöllandi ZeierXxA és a Gradascatól délre terülő Bischof- lacki hegyekkel összefüggésben vannak az Idriai hegyek, a hova a Bischoflacki vidékről először a gyümölcsben dús Pöllandi-völgyön át, melyben a szor- galmas földmívesek lakásai a gyümölcsfák mélyen lenyúló ágai közül, vagy a csekély magasságban fekvő, fehéren csillámló kápolnák köré csoportosúlva tűnnek föl, s azután tovább, a Pöllandi Zeier felső folyása mentén a SairacJii- völgyön át jutunk. Fölmászva a csúcsokra, az l .009 méter magas Prapretni brdo déli lejtőjén vezetett, meredek falakra és szurdokokra néző országúton először Alsó-Idriába s onnan magába a bányavárosba jutunk. A cs. kir. kénesőbányát és Idria (Oberidria) városát más oldalról a Belső-Krajnában K. 36