Seite - 285 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

285 Több mint egy század óta gyakran tárgyalták azt a kérdést, miként lehetne az időszakos tóképződéseket megszűntetni, vagy legalább ártalmat- lanokká tenni. A laibachi Gruber-csatorna építője volt az első, ki e tárgyban tanulmányokat tett. Ö utána Hacquet, majd Schmidl foglalkoztak e kérdéssel. Voigt tanár az egész barlangrendszer áttörését ajánlotta Triesztig, hogy a természet által alkotott barlangüregeket az akkor tervezett vasút számára fölhasználják. Kimerítő tervet készített később Vicentini mérnök, mely terv alapján egy negyed millió forint költséggel a Laibach folyóhoz tartozó planinai, zirknitzi, altenmarkti és adelsbergi üstvölgyeket föld alatti folyosók által hozhatták volna egymással összeköttetésbe. A nagy költségek akkor visszariasztólag hatottak s megmaradtak az óvó intézkedéseknél, hogy tudniillik a nagyon eliszapolt szívólyukakat időről-időre megtisztították, a mi azonban nem sokat használt, mivel a munkát minden áradás után ismételni kellett. Csakis 1881 óta foglalkoztak részletesebben ezen úgy technikailag, mint physikai és geologiai szempontból is nagyon érdekes kérdéssel s arra az eredményre jutottak, hogy legczélszerűbb a völgy széléhez legközelebb eső barlangokat összeköttetésbe hozni a völgyfenékekkel, hogy az áradó víz ezen barlangokba vezettessék. Ez által költséget kiméinek meg és a czélt több évre elérik. Az elméleti tanulmányok befejezése után 1885-ben meg- kezdték a gyakorlati kísérleti munkákat, melyekre azért volt szükség, mivel az előrehatolás ajánlott módját előbb meg kellett kisérleni. Az első munkálatok költségeit magánosok fedezték a cs. kir. földmívelési minisztérium gyámolításával. Bár az.első évi munkálatok eredményei nem voltak oly jelentékenyek, mint a hogy várták, mindamellett azoknak köszönhető, hogy Krajna üstvölgyci lecsapolásának ügye a minisztérium és a tartományi gyűlés figyelmét magára vonta. Az ügy elméleti részét a földmívelési minisztérium még egyszer bizottságilag megvizsgáltatta és 1886 óta az állam és Krajna tartomány költségén megkezdték az intensivebb munkákat külön e czélból kiküldött mérnökök, kiknek rendelkezésére jelentékeny eszközök állottak. 1887 végén már befejezték az előmunkálatokat a Laibach és Gurk folyók vidékén. Az első gyakorlati eredmény volt az a körülmény, hogy a Ratschna-völgyben, a hol az áttörés egy 1.160 méter hosszú nagy barlang segítségével tényleg megtörtént, 1887 tavaszán (a munkálatok befejezése előtt) még 3 méter mély volt a völgyet lepő víz; míg ugyanazon év őszén, sokkal nagyobb esőzés mellett, már csak gyér áradást lehetett tapasztalni. Ugyanezen időben a Planina-völgy egy körülbelül egyharmad