Seite - 295 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

295 A redővetés oly természetes, hogy emberi kéz művének vélhető, és a szövet oly átlátszó, hogy világosan megkülönböztethetők azok a vöröses sávok, melyek szegély gyanánt veszik körűi a sárgásfehér alapot. Az Adelsbergi-barlangban a legnagyobb oszlop io méter magas s a legvastagabb 16 méter kerűletű. A legtöbb helyen a cseppkőtömeg oly gazdag, hogy a falakból mit sem lehet látni. Minden útikönyv telve van a barlang magasztalásával, melyet nem ok nélkül neveznek a tartomány büszkeségének. Az Adelsbergi-barlang egész hoszsza, az eddig ismert összes mellékágakat beleszámítva, közel 6 kilométernyi. A járhatókká tett folyosókra 3.090 méter jut. jelenleg nagyságra nézve második a monarchia barlangjai között; de általában véve a legnagyobb lesz egész Európában, ha föltalálják az összekötő részeket azon szomszédos barlangokhoz, a melyekkel valaha összefüggött. Különös jelessége az Adelsbergi-barlangnak az a nagy kényelem, melylyel nagyobb részt egyenes ösvényei bejárhatók. Szépség és cseppkő- képződésekbeli gazdagság tekintetében mérkőznek vele a szomszédos Divazza és Corgnale barlangjai, de felül nem múlják. Ez a két barlang azonban már Krajna határán kivűl esik. Gazdag a cseppkőképződés az adelsbergi barlangterület más barlang- jaiban is ; de azokat nem látogatják oly gyakran, mivel nem oly közel esnek a vasúthoz s nincsenek oly jó karban, mint az Adelsbergi barlang. Ezek közé tartozik a Schmidl által Magdolna-barlangnak nevezett Cerna jama (fekete barlang). Igaz, hogy itt tévedés van az elnevezésben, mivel a valódi Magdolna-barlang innen nem messze a Magdolna-hegyben van; a nevet mindamellett meg kell tartanunk, mivel a szakirodalomban és a térképeken így fordúl elő. Ügy látszik, hogy a Magdolna-barlangban régebben jobb útak voltak, mert a Ferdinánd trónörökös 1819-ki útazásáról szóló leírás szerint ötven kőlépcső vezetett le a nyílásához. Ma ennek semmi nyoma, sőt maga a barlang is sokat szenvedett pusztítás és füst miatt. A Magdolna- barlang hírneve onnan ered, hogy a legelső lelőhelye a híres barlangi gyíknak (Proteus anguineus), melyet hosszú időn át egyedül innen küldtek szét a világ minden múzeumába. Azóta ezt a vak állatot másutt is megtalálták, így Gottscheeban, Loitschban, Planinában és még több más helyen. A barlang néha úgy tele van vízzel, hogy még az első csarnokba sem lehet bemenni ; jelentőségre akkor jutna ismét, ha mint az Adelsbergi-barlang és a Pivka jama közötti összekötő tag ezekkel összeköttetésbe jutna. A Magdolna- barlangban különben egy nyílásban pompás friss ivó víz is van, melyhez