Seite - 305 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

305 vizekben igen gyakoriak voltak; több mint 150 ilyen őrlőnek koponya- maradványait gyűjtötték össze. Két, tölgyfából készült, csapóajtókkal ellátott csónakszerű fogót is találtak, melyek szerkezetre és nagyságra nézve teljesen hasonlók a Pomerániában előkerült ismeretes fogótőrökhöz; ezek nyilván vidrafogásra szolgáltak. A fő vad azonban a századunk közepe óta Krajnából kipusztult gímszarvas volt, melynek összegyűjtött csontjai mintegy 500, különböző korú állattól származnak, a szarvasborjútól kezdve a legkifej- lettebb gímig. Ezen a vadon kivűl a berkekben és erdőkben még vaddisznó is tanyázott, több, épen maradt vadkan-koponya talán a czölöpépítmények kunyhóinak diadaljeléűl szolgált, s így kerülhette el a különben szokásos összetörést, mit csakis a kutya és borz koponyája került ki. Az itt említett és gyakran előfordúló állatokon kivűl előkerülnek még az őz, medve, hiúz és farkas csontmaradványai is. A czölöplakókat bőségesen ellátta táplálékkal a marha-, főleg a birka- tenyésztés is. A fölemésztett birkáknak, melyek szarvval bíró, valószínűleg a muflontól leszármazó fajhoz tartoztak, csontjai számra fölülmúlják az összes többi állatokét. Kecskéjük is nagy számmal volt, továbbá tőzegi marhájok és disznójok is. A disznót makkon hizlalták, melyből nagy készleteik voltak. A malaczpecsenye kedves eledelük volt. Az embernek hű kísérője, a kutya, két fajban található föl. A patkány fogó-ebhez, vagy spiczlihez hasonló nagyságú kisebb fajta a sakáltól származik, és jellemző a kőkor- szakra nézve. A másik nagyobb, melynek koponyaalkata a juhászkutyáéhoz hasonló és az indiai farkas származéka, csakis az érczkorszak kezdetén tűnik föl. A lónak semmi nyomára nem találtak. Gabonatermesztésre mutató nyomokra eddig nem akadtak ; lent azonban valószínűleg termesztettek, vagy legalább földolgoztak. Az elszenesedett állapotban talált lenszösz fonálmaradványok, melyeket bojtokká kötöttek össze, a szálnak teljesen egyenletes sodrását mutatják. Ezt az őz czombcsontja csövének és az éneklő hattyú szügycsontjának segítségével készítették így. A gabonafélék látszólagos hiánya gyanítanunk engedi, hogy azt náluk a vízi súlyom (Trapa natans) pótolhatta, mely vízi növény a tó fölszínét nagy darabokon födte. Üres tüskés héja 10—12 centiméternyi vastag rétegben maradt fönn a czölöpépítmények helyén, a hol lisztes, gesztenyéhez hasonló ízű belét őrlőköveken törték meg, miként ezt Plinius bizonysága szerint a Strymon folyó mellett lakott thrák nép is tette, mely a tribulusból, vagyis ezen súlyomból édeses kenyeret készített. Ezenkívül ették még a czölöp- K. 39