Seite - 307 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

307 öntőminták igazolják, hogy ezen telepeknek fönnállása idején már a fémek földolgozása is megkezdődött. Kerültek elő végűi bronztárgyak is, úgy mint két, sáslevél alakú, gazdagon díszített kard, továbbá tőrök és balták. A láp más-más helyén talált négy, tölgyfatörzsből készült csónakot két- ségtelenül ezen bronzbaltákkal faragták, valamint a tiszafából készített, gyermekjátékúl szolgált csészéknek és a fák kinövéseiből csinált tálacskák- nak félreismerhetetlenül gondos munkája is csak bronz kés segítségével sikerülhetett. Rendkivűl kifejlődött volt a fazekasmesterség. A százakra menő s épségben fenmaradt edények és jellegző cserépdarabok, melyeket épen olyan nevezetesekké tesz alakjuknak, mint díszítményeiknek gazdagsága, igen fontos darabjai ezen tavi lakótelepek leltárának. Mert kétségtelen, hogy ezek ott helyben készültek. Ez edények alakjukban igen változatosak, természetesen a szerint, hogy mi volt a rendeltetésök. Díszítésök igen szép és a csontvesszővel reájuk karczolt rajzolatokat a beléjök dörzsölt fehér agyag- földdel még föltűnőbbekké tették. Egyes darabokon hullámosan körűifutó szalag, vagy kiálló dudorokból alkotott koszorú van alkalmazva; másokon az edény egész külsejét vagy annak csakis némely részeit köröm-nyomatokkal, egymást keresztben metsző egyenes vonalakkal, benyomott zsinegek vagy finom háncsszövetek által alkotott szalagokkal, vagy körűifutó karikával látták el; ezenkívül kerék- és rutaszerű díszítések, melyeket pontsorokkal, szalag vagy fürészfog módjára idomított csipkczettel, szegélyzetekkel körí- tettek, valamint négyszögek és körök, melyekbe álló vagy fekvő kereszteket rajzoltak, voltak a legkedveltebb díszítő alakok. Miként a fonást, szövést és hímzést az asszonyok űzték, úgy a fazekas- mesterség is asszonyi kéz munkája volt, kiváltképen pedig az agyagból készült számtalan gyermekjáték félreismerhetlenűl a czölöpépítő népség asszonyai- nak anyai szeretettel alkotott műve. A nők készítettek apróságaik számára parányi csészécskéket olykép, hogy az agyagrögbe hüvelykújjukat belé- nyomták; ezek csináltak apró edényeket, vedreket, tálczákat, ezek idomí- tották a belül üres, kavicscsal töltött csörgőedénykéket bagoly-, sündisznó-, hordó- vagy orsóformára, s az ilyen játékot gyermekeiknek a nyakukba aggatták. Ezen tavi telepek végső sorsa felől eddig a kutatás kevés bizonyos fölvilágosítást nyújtott; csakis azt tudjuk, hogy a fémek használata, és pedig, miként a czölöpépítményekben magukban és néhány, a tartományban 39*