Seite - 314 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

314 művészet ezen két csodálatos alkotása nagyon hasonlít az ó-görög művészet hasonló jelenségeihez és Olaszország effajta leleteihez, mindazáltal azon kérdés eldöntésénél, hogy a watschi vedret és óvcsattot belföldön készült, vagy etruszk ipari műnek tartsuk-e: az ezen tartományban kifejlődött hallstatti művelődés egész jellege, főként pedig a rajtuk ábrázolt népéletnek és népviseletnek a krajnai sírok tárgyaival megegyező adatai inkább arra késztetnek bennünket, hogy ezen leleteket a Krajnában jelentékenyen kifejlő- dött fémipar műveinek tartsuk. Az ezen korszakbeli fibulák formai nagy változatossága is a belföldi készítés mellett szól ; mert, ha külföldről szerezték volna azokat, akkor ezen ruházati dísz pusztán néhány, a népesség által kedvelt formára szorítkozott volna. A krajnai sírokból való hallstatti korszaki fibulák alakja nagyobb részt egyezik ugyan a hallstatti sírmező fibuláival, részben azonban némely olaszországi, kivált euganei formákat is mutat, melyek messzebb éjszakra már nem fordulnak elő, s így mintegy összekötő tagját teszik a leletek ezen két vidékének. A fibulák különféle alakjai, melyeknek egyszerű formáit pápaszem-, íjj-, kígyó-, csónak-, kézíjjszerű és certosa-fibuláknak szokták elnevezni, különféle változtatások és toldások által igen változatos alakzatokat nyertek ; említésre méltó kivált az íjj-fibula, melynek kengyele egymás mellé soro- zott, többnyire vas sodronymagra öntött csomósorból áll, s eddig egyedül Krajnában került elő, miből következtethető, hogy itteni ipari készítmény, melyet ezért watschi vagy krajnai fibulának neveztek el. Utóbb a forrasztás végén állati fejekkel díszített fibulák is készültek, kiváltképen kedves alak- zatuk volt az úszó kacsát űző vadászeb. Változatos a fibulák csüngője is; majd karikák, majd üres golyók, melyeket két részből forrasztottak össze, majd lánczokon függő dobok vagy más, a fibulát viselő nőnek járása közben csörgő, formailag gazdag függök lógtak le róluk. A bronz- és vasbádogból készült övek, melyek a férfiak gyakorta használt ékszerei voltak, részint simák, részint rezgőverettel, vagy trébelt művel vannak díszítve. Kar- és lábpereczek, párosan egyenlő alakban, szintén gyakran találhatók a hullákon, olykor a felső karon több ilyen sorakozik sűrűn egymás mellett, mintegy karvédőt képezve; az égetett sírokban bőrrel bevont fatartókban feküdtek ezek, mint kegyes adományok. Ezek a pereczck többnyire csomósak, bordá- zottak, szalagszerű vonásokkal vannak ellátva és soha nem nyitottak; olykor végökkel egymásba fogódznak ; a gyermekek vékony karpereczei pedig