Seite - 317 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

317 egyik fő székhelyén, úgy szintén Magyarország különböző helyein fedeztek föl, találtak nem régiben Krajnában is a Seisenberg melletti Walitschendorf- ban, a Nassenfusshoz közeli Ostroschnik mellett levő Slepschek, továbbá a Möttling melletti Germ föltárt gallus sírjaiban, mi által ki lőn töltve a Krajnában olyan gazdagon képviselt hallstatti. és az ezt csakis mintegy négyszáz évvel később követő római művelődés között eddig volt hézag. Sírjaik Slepschekben, honnan a lelt tárgyak legnagyobb részt szár- maznak, dolomit sziklába vájt 30 centiméternyi átmérőjű s hengeralakú gödrök, melyekben legalúl a halottégetés után összegyűjtött csontok feküdtek finom homokkal betakarva, mely közé többnyire szándékosan rejtettek vas kardokat tokjaikkal együtt, vagy azok nélkül, továbbá lánczokat, bárdokat, ékességeket és különféle házi eszközöket. A lágy vasból készült, csaknem egy méter hosszú s középgerincz nélküli kétélű kardot, melynek élei végig egyközűek s a markolata lapos, a vége pedig nem hegyes, hanem kikerekített, vagy szögletesen tompa volt, nem szúró, hanem csakis vágó fegyverül használták, s ha netán a harczban vagdalkozás közben meggörbült, a harczos (a római író tanúskodása szerint) lábával taposta ismét egyenesre. Ugyan olyan alakja van, mint Brennus azon