Seite - 319 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

319 A La-Tene-korszakkal végződik Krajna őstörténete ; ezt követi a tartománynak a rómaiak által való meghódítása. Róma és a szomszédos japod-törzsek közt kezdetben békés volt az érintkezés s bár a békét ezen törzseknek több ízbeli rabló beütései meg-megzavarták is, mindamellett a köztársaság, mely ekkor Maczedonia és Dalmáczia meghódításával volt elfoglalva, semmi intézkedést nem tett e zsákmány hajhászó törzsek megféke- zésére, hanem beérte azzal, hogy Aemilius Scaurus consul által 128. évben a tartománynak az Alpesektől délre eső részét meghódította, mi által a mostani Wippachi-völgy a vele összeszögellő Karst területtel együtt római birtokba került s attól kezdve Itáliához tartozott. Legelsőben Julius Caesar, kiről a Birnbaumerwald hegyláncza Juli Alpesek nevet visel, készített e tekintetben nagy czélokra irányzott hadi- tervet. Caesar meg is látogatta Krajnát, hogy, mint mondá, „ezen vidékeket és népeket megismerje"; ő tűzte ki a római hódításoknak a további útat e Száva menti tartományon át egészen a Dunáig. Az ezen terv szerint való előnyomúlásra alkalmat szolgáltattak a japodoknak Tergeste (Trieszt), továbbá Aquileja ellen többször ismételt rablótámadásai. Caesar meggyil- koltatása után unokaöcscse, Octavianus, személyesen vezette a légiókat a japodok és latobikok ellen; bevette a felső Poik-mentén állott hegyi erős- ségeket; aztán pedig a mons Albius (a Laas melletti mai Schneeberg) erdőségcin át nyitott hegyi úton a laasi völgybe vonúlt, hol a japodok megerősített városa, Metullum (az Altenmarkt melletti Ulaka halmon), hősiesen védekezett ellene. Octavianus az ostrom alatt kétszer is megsebe- sült; míg végre az ostromlottak a nagyobb erő által legyőzetvén, övéikkel együtt a felgyújtott város lángjai közt lelték halálukat. A császár Metullumtól tovább nyomúlva a tartomány belsejébe, meghódította a Gurk mentén megtelepült latobikokat és dicsőséges hadjáratát a Kulpának a Szávába ömlésénél fekvő fontos Segcstának, a rómaiak későbbi Sisciá-jánsk (Sziszek) bevételével fejezte be. E hadjárat legkiválóbb eseményeként a nori erősségek és halmok (norica castella et tumuli) elfoglalását magasztalják Virgilius és Horatius. A Kr. e. 15. évtől a Kr. u. 6—9. évig ismétlődött pannóniai lázadásokban még egyszer föllobogott a leigázott népesség szabadságvágya; de, a mint aztán e mozgalmat Tiberius és Drusus kegyetlenül leverték, Krajna két századon át békét élvezett. Miként mindenütt, először ezen meghódított földön is katonai gyarma- tokat alapítottak, melyekhez polgári települések is csatlakoztak. Ezen