Seite - 321 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

321 fölött levő legmagasabb hegytetőn, az ottani gradisce helyén; Március Blandusnak ott talált sírköve őt egyik nori legio veteránjának és decuriójának nevezi. A Neudegg fölötti Trebinetz hegy csúcsáról származó római kő és az egykori gradiscén levő római sánczok pedig a negyedik aquitani cohorshoz tartozó ottani őrség egyik katonájáról beszélnek. A szigorúság, melylyel Tiberius a tartományban kitört lázadást elnyomta, s a mi ezt követte, a fegyverfogható lakosságnak a római légiókba való besorozása, megfosztotta a népet a lázadás folytatására kellő erőtől és eszközöktől; sok elégedetlent kibékített, továbbá a nagy államhoz s annak összes álladalmi intézményeihez való tartozásnak tudata, összeházasodások pedig szorosabb családi kötelékeket alkotván, azokból olyan nemzedék támadt, mely Rómának leghívebb alattvalói közé tartozott. Római család- nevek mellett azonban a tartomány japod családjainak nevei is előfordúlnak, így névszerint Nassenfuss és Igg környékén, továbbá a laasi völgyben. Ilyen nevek: Adnomatus, Buco, Buio, Coromara, Emo, Epono, Eppo, Feuco, Lasciontia, Lassonia, Moiota, Nertomar, Oppo, Plaetor, Secco, Tetta, Turio, Viburna, Voltaro, Voltrex, Voltupar és több más. A lakosságnak legyőzőivel való említett egyetértése tette lehetségessé, hogy a rómaiak a katonai erőt a tartományban tetemesen leszállíthatták ; már a Kr. u. 30. évben a kilen- czedik légió Krajnából Afrikába küldetett, a 47. évben pedig a nyolczadik (Augusta) ment el Moesiába, úgy, hogy helyi őrségül már csakis a tizen- ötödik (Apollinaris) maradt hátra. Politikai beosztására nézve Krajna nem volt különálló tartomány, hanem éjszaki része Noricumhoz, egész déli és délkeleti része pedig a Száva (Savus), Gurk (Corcaras) és Kulpa (Colapis) mentén felső Pannoniához tartozott. Hadrianus császár alatt Itália határai egészen Adrans (a mai Trojana) állomásig terjesztettek ki, s itt kezdődött Noricum; Emonát nevezik az akkori írók az első itáliai városnak. Katonák által épített, jó karban tartott útak szolgáltak a szabad közlekedésre, nyűgös vámsorompók és adók nélkül. Az Aquileja és Celeja közti útvonalon főállomások voltak: Eluvio frigido (Heidenschaft), ad Pyrum in alpe julia (Hruschize), Longaticum (Loitsch), Emona (Laibach), Savo fluvio (Tschernutsch), ad Quarto decimum (Mannsburg környékén), ad Publicanos (Lukoviz), Atrans (Trojana); az Emona és Siscia közti útvonalon : a már előbb említett ad acervos (St.-Veit. Sittich mellett), Praetorium Latobicorum (Treffen), Crucium (Grüble, K. 41