Seite - 323 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

323 alkalmazottjainak, továbbá rabszolgáknak és szabadosoknak nevein kivűl polgári foglalkozásnemeket is találunk fölemlítve a föliratos köveken, így például a hajósok, ácsok, kovácsok, posztóványolók czéheit. A képzőművészet legszebb emléke egy magas római méltóságviselőnek azon csaknem élet- nagyságú, erősen megaranyozott bronz szobra, melyet Laibachban a kaszinó építésekor ástak ki. A Krajnában talált fémből való díszítő tárgyak romanizált vidéki jellegűek, mint ezt Karinthia és Stiria hasonló tárgyain is tapasztalhatjuk. A fazekasmesterség alak, díszítés és dombormű dolgában egyes edényeken a római ízléshez alkalmazkodik. Sajátságos jellegűek a neviodunumi sírokból való zárt, öblös, fölfelé hegyes és négyszögű ablaknyílással ellátott vedrek, melyek az ó-italiai házi vedrekhez hasonlók. Általában Krajnára nézve is áll az az összes alpesi tartományokban észlelt tény, hogy az újabb művelődés a fémmívesség és fazekasmesterség régi módját teljesen kiszorította; a régi formabeli gazdagság helyébe a készítmények gyári módon való egyformasága lép, az agyagedényeket a fazekas-korongon készítik és pusztán egyes római provincziális típusokban maradt fönn a korábbi idők művészi formáinak némi nyoma. Róma hanyatlásának kezdetén Krajnát is, mint a birodalom bitorlóinak átvonúlási útját, s mint az előre tódúló keleti népfajokra nézve Italia kapuját, sok viszontagság érte. Midőn 238-ban a thrák Maximinus boszúló hadjáratot kezdett Róma ellen azon szándékkal, hogy a senatust az ő kisebbítéseért és a Gordianusoknak a császári méltóságra való emeléseért megfenyítse, Italiának útba eső első városát, Emonát, néptelennek találta; a senatus parancsára összes lakosai elmenekültek, minekutána szentélyeiknek ajtait és házaikat fölgyújtották és mind a városban, mind a mezőn levő összes készleteiket részint elvitték, részint fölégették úgy, hogy itt sem ember, sem állat élelmi szert nem talált. A sereg egészen kimerülten átkelt ugyan az Alpeseken, de az ostrom alá vett Aquileja előtt a hadi Ínségnek esett áldozatúl, miért is ugyanott a föllázadt katonák Maximinust fiával, Maximussal együtt meggyilkolták. E végzetes sorssal ellentétben utóbb Theodosius császár 388-ban fényes diadalmenettel vonúlt be Emonába, miután Maximus ellencsászárt, ki a várost sokáig ostromolta, Sisciánál legyőzte. Az ellenséget Aquileja felé űzve, lépett be a fölszabadított városba, hol őt az összes rendek, a szabad nemesség, a patríciusok és a tanácsurak fehér ruhában, úgy szintén 41*