Seite - 340 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

340 III. Frigyes utóda, I. Miksa császár, uralkodásának első éveiben is többször betörtek Krajnába a török rablók ; ismételve megjelentek Laibach előtt s főleg a vindus őrgrófságot dúlták iszonyatosan. Habár Miksa uralkodása későbbi éveiben Krajna török részről aránylag elég nyugalomnak örvendett, az ország a hadak viharaitól még sem maradt megkímélve. A császár ugyanis 1508-ban Velencze köztársasággal hosszadalmas háborúba keveredett, mely nagy vér- és pénzáldozatot követelt tőle s arra vezetett, hogy a velenczések Belső-Krajnát földúlták. Kétszer megszállották Adelsberget, fölperzselték Wippachot s lemészárolták lakosait. Csak 1518-ban fejeztetett be a nem sok dicsőséggel járt háború. De még véget sem ért, midőn veszedelmes parasztlázadás támadt Krajnában (1515). Okai leginkább a társadalmi állapo- tokban, főleg azon terhek fokozásában és szaporításában rejlettek, melyeket a jobbágyoknak viselniök kellett. A törökök betörései következtében Krajna elszegényedett, viszont a honvédelmi intézkedések rengeteg költséget köve- teltek, sok vidéken a lakosság megritkúlt, számos ház és telek pusztán állott; mindazonáltal egyre nagyobb pénzbeli szolgáltatásokat kívántak a krajnaiaktól. A velenczésekkel folytatott nyolcz éves háború új kiadásokkal járt s a nagyon gyorsan emelkedő országos közadó a lakosság minden rétegében nagy elégedetlenséget szült. Más részt a földesuraknál is nagyon észrevehető az a törekvés, hogy jövedelmöket szaporítsák. Nem elégedtek meg többé az urbáriumokban megjelölt készpénzfizetéssel, robottal és más teherrel, hanem minden furfanggal fokozni igyekeztek a bevételt. A parasztok panaszkodtak, hogy egy és ugyanazon adót kétszer-háromszor megveszik rajtok; hogy a robotot szertelenül szaporítják úgy, hogy még az evésre sem marad idejök. Elkeseredve emlegették a sok új útvámot, a halászati, faizási és legeltetési jog korlátozását, a pénz elértéktelenedését. Mindezzel szemben a parasztok „ stara pravdau-jokhoz (ősi jog) ragasz- kodtak s az újítások megszűntetését követelték. Közvetlen alkalmat a lázadásra a gottscheei uradalom zálogbirtokosa, a zsarnok Thurn György és erőszakos tiszttartója, Sterzen, adott, kiket a zaklatott gottscheeiek 1515 január havában megrohantak és megöltek. A zendülés nagy sebesen terjedt el a közeli helységekben. A parasztok szövetséget alakítottak, melynek csakhamar valami 20.000 tagja volt, s Krajnában, Alsó-Stiriában és Dél- Karinthiában fölhangzott a lázító dal: „Le vkup, le vkup, le vkup, u boga gmajna!" — „Csak együvé, te szegény parasztnép!" A krajnai rendek a császár közvetítését kérték; mikor ennek biztosai 1515 áprilisban Laibachban