Seite - 362 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

362 igyekszik ilyen bűbájos hatalom hírében álló mester jóindulatát magának megnyerni és megtartani ; maguk e varázslók ellen azonban nincsen oltalom, mert egyenesen az ördöggel állnak szövetségben. Hazaszeretetben a krajnai nem marad el semmi más nép mögött. Lakóhelyét „édes otthon"-ának nevezi s azt tartja, hogy egyetért vele mindaz, a ki ez otthont meg tudja becsülni. Azért mondja, hogy „a ki hónából kifelé kívánkozik, azzal nem jó együtt sütkérezni." Védte is hónát, ha veszélyben volt, mindig a leghősiesb bátorsággal, különösen a velenczések és a törökök ellen. Harczra való készségét tanúsítja az a közmondása is, a mely szerint „jobb becsülettel meghalni, mint gyalázattal élni". De nemcsak szűkebb hazáját, az egész Ausztriát is teljes szivéből szereti, s „Ausztria mindenek fölött!" a jelszó, melyet legnépszerűbb költője, Vodnik, meg- énekelt. Az uralkodó ház iránti törhetetlen hűségét pedig elégszer bebizo- nyította a harezmezón úgy, hogy méltán mondhatja róla Koseski (Vessel álneve) : „Hrast se omaja in hrib, zvestoba Slovencev ne gane." „Ledőlhet a tölgy s a hegy meginghat, de a krajnainak (szlovénnek) hűsége rendületlen." Feleségét nagyra becsüli a krajnai, sót azt tartja, hogy „az asszony támogatja a háznak három szegletét, míg a férfi csak az egyiket". Épen azért nagyon óvatos a feleség-választásban. A házasulandó rendesen kikéri e fontos lépés előtt szüléi, vagy, ha árva, idősb rokonai tanácsát; ezekre bízza az előkészület első lépéseit is, melyek mindenekelőtt a háztűznézésben (ogled), vagyis annak megtudakolásában állanak, vájjon mit kap a meny- asszony hozományúl. E végből a szülék vagy helyetteseik egy vasárnap ellátogatnak a kiválasztott leány házához, miután előbb értesülést szereztek, hogy minden fontos szavú családtagot otthon fognak találni. A tárgyalás bevezetéseűl az időjárásról, az épen küszöbön álló munkáról s az évszakhoz mérten, esetleg a legközelebbi aratási kilátásokról kezdenek beszélgetni. Ez mindjárt alkalmat ád mind a két családnak arra, hogy szóba hozhassa mindenik a maga munkaerejének nagyságát, a minél természetes, hogy ki-ki minden tőle telhetőt elkövet az egymásnak szánt házasúlandók jeles tulaj- donainak főbüntetésére. A háztűznézők a kiszemelt leányzót magasztalják, ennek szüléi meg, ha a látogatásnak amúgy is kitalált czéljával egyetértenek, a kérőnek elismert hasznavehetőségét, munkakedvét, férfias és derék jellemét dicsérik. Ha ezt tenni elmulasztják, akkor a kérők már tudják, hogy hiába járnak. Ha azonban a párbeszéd az előbb jelzett mederben folyik, akkor