Seite - 371 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

371 a mely hozzá fűződik. Képzeljük el a hatalmas bükkerdőnek fáklyafénytől megvilágított s a háttér titokzatos homályába vesző fasorait, az óriási fakoronáknak már sárguló leveleit, s alant az előtérben buján zöldclő páfrány bokrokat, e mellé az ágról-ágra szökellő, mohón faló és ezinezogó pelék nyaktörő ugrándozását, a fákról lehullatott makkhéjak zörgését, s végűi a fölriadó kuvikok rémes sivítását, ha fogalmat akarunk alkotni a regényes Mikulás. színtérről, melyen a pele-vadász feszült figyelemmel les és fülel a fölállított fogók becsapódására. E fogók (samojster) igen egyszerű szerkezetűek s egy 25 cm. hosszú és 10 cm. széles, kivájt, négyszögletes fadarabból állanak. A kivájt üreg könnyen mozgatható tolókával záródik, a melyet a fölállításnál egy rugós abroncsra erősített s megfeszült zsineg tart nyitva; e zsineg másik végén egy kis peczekre a csalétek van kitűzve úgy, hogy ennek megérintésénél a zsineg megrándúlása következtében a rúgó a tolózárt becsappantja. Csalétkűl vagy friss, vagy pedig olajba áztatott aszalt gyümölcs 47*