Seite - 372 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

szolgál ; a fogókat vagy a földre, a polsine-nevű pelelyukak elé te- szik, vagy pedig léczekre illesztve a fatörzsekre erősítik. Az össze- fogdosott és agyonvert állatkákat orrukon áthúzott vadszőlő-indára fűzve aggatja a vadász vállaira. De nemcsak a szerzésben, a szerzeménynek a megtartásá- ban is dicséretesen nyilvánúl a krajnainak takarékos hajlama, mely azonban nem fajúi fösvény- séggé, midőn a családapa mérték- letességben és takarékosságban jó példával jár háznépe előtt. Közmondása is azt tartja, hogy „rövid vacsora, hosszú élet". Tápláléka legfőképen hüvelyes veteményekből, burgonyából és káposztából s e mellett még egy sajátszerű lisztlevesből (moCnik) és a kedvelt tatárka-morzsából (ajdovi zganci) áll, mely utóbbi itt a déliek polentáját pótolja. Takarékossága azonban nem ter- jed annyira, hogy az idegent vendégszeretőleg ne fogadja. Még a koldúst sem egy könnyen útasítja el küszöbéről alamizsna nélkül, annál kevésbbé fukarkodik vendége irányában, kinek szíve- sen szolgál konyhája és pinczéje legjavával. Bő szüret után a bortermő vidékeken, különösen Alsó-Krajnában, nem igen mehet el az ember nyitott pincze előtt a nélkül, hogy egy pohár borral barátságosan meg ne kínálják, s ilyenkor akár szomjazik, akár nem, innia kell, s egy pohár után rendesen több következik. Ha a bor jobb 372 Reifnitzi szitás.