Seite - 376 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

376 fenmaradtak a szlovén férfiaknál. Az asszonyoknál a széles fekete, vagy aranyfonatú széles paszomántú főkötő és az ívelten alácsüngő öv már ugyan csak ritkán látható; de a nagy, fehér fejkendő (peCa), melyet úgy kerekítenek a fejők köré, hogy hosszú csücske a hátukon lóg alá, valamint a mellüket és nyakukat takaró selyemkendő (ruta) is még folyvást divatban van. De valamint a viseletben, úgy a szokásokban és erkölcsökben nem egy változást okozott az újabb idők megváltozott szelleme, melynek komoly- sága sok helyütt a régibb századok hagyományos humorát is elnémította. Még mindig járja ugyan a példaszó, mely szerint „a szegénynek hízó disznajáról és a gazdagnak betegségéről sok a beszéd44, vagy hogy „a kinek a háza teteje rozoga, az csak szép időért imádkozik44, meg hogy „arany fegyverekkel biztos a győzelem44; de az a másik közmondás, hogy „a kenyér csak ott drága, a hol nincsen pénz44, a népnek mindinkább terjedő elszegé- nyedése miatt szomorú valóságot fejez ki az első részében. Ugyanezen okból az a közmondás is, mely szerint „egy légy kedveért a pók nem szövi hálóját44, ma már csak úgy igaz, ha benne a nem-ct tgen-vz változtatjuk. Szitkozódásképen még ma is használja a krajnai az efféle kifejezéseket: Avsa (= tökfilkó), sentana para (= átkozott gebe), bozji volek (= isten tinaja), stb., melyekkel föllobbanó haragjában a semmirevalókat illeti; de a weixel- burgiakat a „lclánczolt csigátt-val, vagy a reifnitzieket az „éhezésre betanított lovaku-kal ingerelni már szinte kiment a divatból. A tilóló asszonyok ugyan még mindig megteszik, hogy kóczfarkat akasztanak az arra menőre, s farsang utolsó keddjén itt-ott még szokásban van egy rongyokba takart szalmabáb képében Carneval (kurent) herczeget eltemetni, vagyis elégetés után vízbe dobni. De az almával és mézeskalácscsal való bombázás, mely az ifjúság örömére a Laibach melletti Töröksáncz nevű homokgödörben, évenkint húsvét hétfőjén, a törököknek 1584-ben történt leveretése emlékéré szokás- ban volt, 1872 óta e területnek a temetőhöz való foglalása miatt megszűnt. Ep így az a szokás is, hogy hamvazó-szerdán a pártában maradt eladó leányoknak s a meg nem házasodott legényeknek tuskót kellett vontatniok (ploh vleci), ma már teljesen megszűnt. Még mindig sokat tartanak tartományszerte arra, hogy az újszülöttet mindjárt világra jötte után keresztelőre kell vinni, hogy mentül előbb fölvétessék a keresztény hitközségbe, s a gyermek születésének napja után nyolezad napon tartani szokott paszita (sedmina) is dívik még mindenütt. Egyéb szokások azonban, melyek vagy a gyermek jövőjének megtudására