Seite - 378 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

378 jóformán kiment már divatból. Ugyanígy egyéb szokások is nagy részt kihalófélben vannak már, a melyek vagy a halott érdemeinek magasztalá- sára, vagy a rokonságnak a szenvedett veszteségen érzett fájdalma láthatóvá tételére, vagy pedig a gyászolók vigasztalására voltak szánva. De sehol sem mulasztják el még ma sem, hogy a halottnak valamely kedves tárgyát mellé tegyék a koporsóba, melyre a behantolásnál egy maroknyi földet vetnek, s a végtisztességről visszatérők aztán ilyenféle mondásokba öntik ki a mulan- dóságról elmélkedő leiköket, hogy „az öregeket aratja a halál, az ifjakat meg lelövi", vagy: „olyan az emberi élet, mint a faágon függő esőcsepptt. A szlovének mythosai, mondái és népdalai. A mese és monda, a teremtő népszellem ezen csak alakra nézve különböző két szülötte, a krajnai szlovéneknél tele van mythologiai voná- sokkal és az ősi pogány vallás számos emlékével. A dolog természetéből következik, hogy a győztes keresztény vallás az újonnan megtértek főisten- ségei ellen irányítá ereje legjavát, vagy teljesen kiirtván őket a nép emlékezetéből, vagy pedig rosz szellemekké átváltozottan alsóbbrendű helyet jelölvén ki számukra a nép babonás vélekedéseinek körében. Ez az oka, hogy oly gyérek a krajnai szlovének hagyományai között az olyanok, a melyekben az ősi istenek szerepelnek. Holott az alsóbb rangú mythikus lények, az egyház részéről kevésbbé szigorú figyelem tárgyai lévén, meg- maradtak a nép képzeletében s még ma is élnek hegyen-völgy ön, erdőn- mezőn s a tavak és folyók medrében. A mythikus lények közt első helyet érdemelnek a naph'ósök. A világos- ságnak a sötétség ellen vívott s mindig győzelmesen végződő harcza újra meg újra visszatérő háromszoros alakjában, u. m. a nap csatája az elébe vonúló viharfelhő ellen, a nappal csillagzatának naponkint megújúló küzdelme az éj sötétségével, végűi pedig a nap erejének az évkörben bekövetkező hanyatlása, teljes legyőzetése és utána megint az ifjú tavaszi nap diadala a tél ellenséges démonain, — ez a napmythosok lényeges tartalma. Az égi világosságra való vonatkozás fölismerhető ama csodálatos tárgyakban, melyeket a napot személyesítő ifjúnak meg kell nyernie. Majd olyan almafáért folyik a küzdelem, mely mindennap egy aranyalmát terem ; ez almát a vila (felhő) elrabolja. A vila helyét valamely gonosz boszorkány, vagy az aranyszárnyú s mindentudó Vedomec madár foglalja el. Az arany-