Seite - 379 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

379 sòrényiì táltosló s az arany-folyadék, melylyel a hós haját aranyszínűvé festi, szintén az aranyos napfény jelképei. A kastély kiapadó kútja, az elszáradó almafa, a beteg királykisasszony mindmegannyi képei a sorvadó naphősnek, az évkörben járó csillagzat fogyatkozó erejének. A hős ifjú rendesen aranyfényű fegyverzetbe öltözött lovagként jelenik meg, a ki háromszor veri le ellenségeit s úgy vívja ki magának bájos menyasszonyát. Ez utóbbi szépségének csodálatos jelei közé tartozik többnyire az is, hogy könyek helyett gyémántokat hullat szeméből s mosolygó ajkain virágok fakadnak. Más regékben az eddig még csodás dolgokkal, vagy csodálatos tulajdonságú emberekben ábrázolt világosság-tünemények már teljesen anthropomorphikus átalakításban jelennek meg. A tél hatalmától leigázott természetet pl. a sárkánynak évenkint áldozatúl kiteendő szűz, e mesében Marjetica leányzó jelzi, kit mostohája a sárkány elé vet s a kinek fivére, Szent György, miután Marjetica a sárkányt arany övével megfékezte, a szörnyet agyonveri s nővérét hatalmából kimenti. Más mesében a szüzet a Trdoglav nevű téldémon rabolja el, vagy a Pesoglavci-k kerítik hatalmukba, a kik mindaddig várkastélyukba zárva tartják, a míg egy ifjú királyfi ki nem szabadítja. Az ördöggel, a ki egy leányzót rabolt el, egy tizenkét férfi erejével biró kovács küzd meg, s elragadja tőle zsákmányát. Ugyané motivum történeti személyekre is át van ruházva. Szép nők elrablása és kiszabadítása általában kedvelt tárgya a népdalnak és népmondának egyiránt; példakép elég lesz itt csak Kralj Matjazra hivatkoznunk. A földi leány elrablását sokszor más motivum pótolja: ez a kSvé változás, állat, pl. kutya, sündisznó, szarvas, kígyó alakjába való elbüvölés. Ennek megfelelően a felszabadítás a kővé váltnak és vele együtt megdermedt királyságának életre keltésében, vagy eredeti emberalakjába való vissza- varázsolásában áll. Ez a visszavarázsolás azonban nem mindig sikerűi, s az erre kiválasztott olykor megfutamodik a nagy föladat elől. Csak lassan és többnyire azon az áron teljesül, ha a hős előbb mindenféle éjjeli kísértést és rémlátást emberül kiállott, vagy pedig egy mogyorópálczával való ismételt megcsapkodás szűnteti meg a lebilincselő varázst. Ez ama bűvös vessző (Wünschelruthe), mely elvarázsol s a bűvölettől ismét fölold, elrejtett kincseket föltár s a vizet akként osztja ketté, hogy száraz lábbal lehet föltornyosúlt habjai között keresztül menni. Helyét gyakran csodálatos erejű varázsfűvek pótolják, melyek közül különösen a Csaba-íre (Springwurzel, 48*