Seite - 384 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

384 változnak. A vampir ellen úgy védekezhetik az ember, ha sírjáról vett földet, vagy véréből vett pár csöppet kever ételébe és azt megeszi. Ha a vampirt a reá nehezedő átok alól föl akarja valaki oldani, galagonya-karóval kell a szívét átdöfni. A vampirban való hit egész napjainkig oly erősen él a nép közt, hogy a szomszédos Isztriában birói közbelépésre is adott már alkalmat. Helyenként a volkodlak és vampir premrl (a megdermedt) és vedomec (a tudó) néven is ismeretes. Rendesen azonban a vedomec néven a megszemélyesített bolygó- vagy lidércz-tüzet értik. Ugyanilyen nagy elterjedésű a boszorkányokban és varázslókban való hit is. A volkodlakkal rokon a Mora, a régi szlávok halál-istennője, kit manap már csak az alvókat rémítgető kisértetűl (Alp, Trud, lidércznyomás, szívmátra) ismernek. Másféle, kisebb jelentőségű démonok még a falánk Netèk, a rágcsáló Glodez, a ki az asszonyok húsát csontig lerágja, ha karácsony éjszakáján tizenegy órán túl fonnak ; továbbá Kurent\ a szlovének Bacchusa, Torka (vagy Torklja), a ki a gazdasszony guzsalyán a lent összekuszálja, ha a kántor-böjtök napjain nem tartózkodik a házi teendőktől ; Juterman, a ki napfölkelte előtt harmattal hinti meg a mezőket; Mitalo, egy kutya-képű démon, a mely a tengeri viharokat kelti, stb. Külön csoportot alkotnak a kígyókról való mesék. A házi kigyő (oz, voz) szerencsétlenségtől óvja meg a házat. Míg rendes részét megkapja a tejből, addig a ház gyermekei jó egészségben gyarapodnak; de, ha agyon- verik, a gyermekek is csakhamar elpusztúlnak ; szóval, ő a ház őrszelleme. Fokozott képzetének tekinthető a kigyő királynő (kaőja kraljica), minden kígyónak ez ősanyja, a ki gyémántkoronát visel, a melynek bűvös ereje kifogyhatatlanokká teszi a hozzá érintett tárgyakat (pl. gabonát, fonnivalót, pénzt). Az emberek iránt jó indúlatú s a véle jót tevőknek varázsgyűrűt ajándékoz, melynek segélyével minden kívánságuk teljesül. De borzasztó boszút áll fehér kigyő (bela kaía) képében a kigyóbűvölőn, ki sípjával minden kigyót tűzbe csal, hogy őket a lángokban elpusztítsa; az ilyet ugyanis magával ragadja a tűzhalálba. A kigyó végűi, a mondák szerint, elátkozott szűz s a föld alatti kincsek őrzője. Idők folytán sok mese elvesztette mythikus jelentését. Utóbb egyszerűen csak a nép erkölcsi nézetének, olykor pedig élcze és humorának epikai kifejezőivé lettek. Az erkölcsi irányú mondák közé tartoznak kiválóan az ördögról szólók. Az ördög alakját a kereszténység vitte be a nép képzeletébe s ott a viharsárkány helyébe iktatta. Ez utóbbi jelentése azonban utóbb