Seite - 385 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

385 egészen elhomályosult a pokol fejedelmének ethikai természetű szereplése mellett. Az erkölcsi mese mindenütt a jog és igazság pártjára szegődik, s mindig a néperkölcs követelte igazságszolgáltatással végződik. — Kiváló említést érdemelnek még azok a mesék, melyek némely természeti tárgy eredetét vagy tulajdonságait magyarázzák, példáúl a Dráva, Száva és Soca testvér-folyókról szólók; vagy a mely azt magyarázza meg, hogy miért vetnek a szlovének legszívesebben ta- tárkát; hogyan tá- madt a méh s miért olyan szép fa a hárs. Minden embernek megvan a maga csillaga, mely szü- letésekor gyúlad ki s halála órájában kialszik ; Kain és Abel csillagai azon- ban nem húnytak ki, hanem még ma is ott ragyognak az égen Castor és Pollux (az ikrek) csillagképében. Gazdagon fa- kad a legenda for- rása is. A régibb legendaköltés a po- gány mythosok el Lamberg krajnai lovag bajvívása az óriás Pegammal. feledtetését czélozza. Nem ritkán csak a neveket cserélték ki s a régi démonok helyébe keresztény szenteket tettek a mondában, a melynek tartalma egyébként nem igen változott. így lépett Szent Illés Perun, a mennydörgés istene helyébe; Szent György a sárkányölő helyét foglalta el, Szent Alajos pedig a holdban élő emberét; Szent András, a ki kétszer szüle- tett, az újjá született Svarozic napistennel azonosúlt, míg a Szent Mátyás legendája az Oedipus mondáját juttatja eszünkbe. A későbbi korból való K. 49