Seite - 387 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

387 azt tartja, hogy, ha valamely családban tiz fiú születik egymás után, akkor a tizediknek oda kell hagynia a házat s idegenbe kell vándorolnia; ugyanezt tartják a tizedik leányról is. Már aligha a nép saját képzelmének szülöttei, hanem idegen hatások alatt keletkeztek a Pesoglavci-k (kutyafejek), Polkonji-k (lótestű kentaurok), óriások mondái, a kik közül az utóbbiak hegyeket tornyosítanak egymás fölé, hogy az eget megostromolják. Ugyanilyen idegenszerű mondai elemekűl ismerszenek föl a vaskarmú és vascsőrű madarak és az amazonok is, a mely alakok elég csodálatos módon valamennyien egyetlenegy népdalba vannak összezsúfolva. Ezek közül csak a Pesoglavci-k szereztek maguknak némi polgárjogot s csak ezek honosodtak meg a népirodalomban. Ezekről szóló mondák mindenfelé akadnak. Idegen eredetűek végűi a Sembilje néven szereplő Sibyllák is, kik sziklabarlangokban laknak, hol titkos könyveiket rejtegetik. Jóslataik többnyire háborúságot s ebből származó mindenféle nyo- mort jövendölnek. A Sembiljek alakjaival kapcsolatosak az Antikrisztusta vonatkozó elbeszélések is. A szlovének, kik egyik közmondásuk szerint puhák, mint a hársfa, szenvedélyesen szeretik a dalt. Nem csoda tehát, hogy Krajna szlovénjei is meg vannak áldva az ének isteni ajándékával s hogy kiapadhatatlan bőséggel árad náluk a dal forrása. A népdal a nemzeti élet virága. A hol a nemzeti élet önállón és saját jelleme szerint fejlődhetik, ott a dal is szárnyra kél, s viszont a dalok gazdagon és üdén fakadó eréből bátran lehet következ- tetnünk a népélet nyilatkozatainak változatosságára. Valamint azonban a népélet magán és nyilvános jellegűre tagozódik, úgy a neki megfelelő dalok is egyfelől vallásos és történeti tárgyú, másfelől pedig a házi vagy családi élet lyrai termékeire oszlanak. A pogány korból nem maradt fönn egyetlen dal sem teljes épségben; a mi egyes töredékekben e korra vall, az is mind át meg át van szőve keresztény elemekkel. Ősi mythikus vonatkozásaik mindazonáltal még így is eléggé fölismerhetők. Ide tartoznak az Eldorádó- ról, a vízi emberről, a Trdoglavról, az elbűvölt s a Vidától visszavarázsolt herczegről szóló dalok, továbbá a szép Vida éneke, valamint az úgy nevezett szokásdal (Gebräuchelied) és a Kralj Matjáz énekei. A kereszténység behoza- talával természetesen megváltozott az eredetileg pogány szokásdal. Elvesztette régi jelentését, vagy templomi énekké alakult át. Ez utóbbi, a mennyiben az isteni tisztelet alatt éneklik, tisztán lyrai természetű, epikus-mythosi tartalma pedig legendákká fejlődött. 49*