Seite - 408 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

408 szabású fogalmazást, s a Palaestrinára emlékeztető művészi szerkezettel karöltve járó nemes egyszerűséget és bensőséget. „Ecce quomodo moritur justus" szövegű dallamát, Mendel állítása szerint, újabban a berlini székes- egyház kara is fölvette műsorába. Krajna népének veleszületett zeneérzéke egyébiránt nem csupán egyes kiválóbb nevű férfiak időről-időre való feltűnésében, hanem ama századok óta folytonos ápolásban is nyilvánúl, melyben a zenét iskolák állítása s más fejlesztő intézmények szervezése által részesítették. így már a XVI. századból veszszük egy zeneiskola hírét, melyet a sittichi apát alapított a kormányzása alatt álló kolostorban; 1652 június 18-án a laibachi jezsuiták szerveztek egy zenetársúlatot. Habár e zeneiskolák első sorban az egyházi zenének szolgáltak, azért mégis megvoltak bennök a zeneművelésnek általános s így a világi zene fejlesztésének alapföltételei is. A tartományi rendek is tartottak fönn saját költségükön egy zenekart, a „rendi trombitások és tábori dobo- sok" („landschaftliche Trompeter und Heerpauker") testűletét, mely a tartományi nemzetőrség kötelékébe tartozott. Hasonlóképen Laibach polgár- őrségének is megvolt a maga zenekara, az ú. n. „Stadtthurner"-ek (városi kürtösök). Idővel mind a két testűlet szétzüllött, s 1815-ben a városi trom- bitások alaptőkéjéből kerültek ki az ekkor alapított nyilvános zeneiskola szervezési költségei. 1702-ben új ápolóhelye támadt Laibachban a zene- művészetnek, az ekkor keletkezett philharmoniai társaságban, mely Krajna fővárosa elég korán virágzó szelleméletének tanújeleként mind e mai napig fönnáll, mint az osztrák-magyar monarchia legrégibb zeneegyesűlete, 110 évvel idősb a bécsi zenekedvelők egyesületénél s 91 évvel előzte meg a párizsi konzervatoriumot. Ezen mindenesetre feltűnő jelenség magyarázatát keresvén, vessünk egy pillantást ama kornak s különösen Laibach városának azon időbeli szellemi életére. A laibachi polgárság fiai akkoriban szorgal- masan eljártak az olasz egyetemekre, különösen Bolognába, hogy alaposan készüljenek hazájukban később betöltendő hivatásukra. A tudományok gazdag kincsével, melyet ott gyűjtöttek, magukkal hozták az olasz művelt- ség ama góczpontjain elsajátított finomabb erkölcsöket és jó ízlést is, s haza kerülvén, az Olaszországban látott tudományos és művészi egyesületekhez hasonlókat alakítottak szülőföldjükön. így alakúit 1670-ben a „Societas militaris" („die streitende Gesellschaft"), 1693-ban az „Academia opero- sorum" (mind a kettő tudományos társulat) és 1702-ben az „Academia Philoharmonicorum". A krónika ezt írja róla: „Am 8-ten Jänner 1702 hat