Seite - 409 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

409 die Academia der H. H. Philoharmonicorum den Anfang genomben. Der Anfenger ist Herr J. Berthold von Höffer, bei dem sich vierzehn eingefunden und den Schluss gemacht und ihme zum Director gestituirt." (1702 január 8-án alapíttatott a philoharmonikus urak akadémiája. Az alapító Höffer Bertalan J. úr, kinél tizennégyen összejöttek, szövetkeztek és öt tették meg igazgatónak.) Alább pedig: „Am 30-ten Juli (desselben Jahres) hat die Academia der H. H. Philoharmonicorum Ihre erste acta publica am Wasser Stromb Laybach mit Feyerwerch solemniter gehalten, welch acta zu sehen die ganze Stadt zugeloffcn und alle Schüft' biss auf ein Dienst gehabt, auch nicht genug vorhanden waren die leuth zu bedienen." (Ugyanazon évi július 30-dikán tartotta a philoharmonikus urak akadémiája első nyilvános előadá- sát a Laibach folyón ünnepélyes tűzijátékkal, a mely előadás nézésére az egész város összesereglett, minden hajó egytől-egyig szolgálatban volt s még így sem volt elég a sok ember kiszolgálására). A philharmoniai társúlat immár majdnem két század óta ápolója a zenének a fővárosban és a tarto- mányban egyiránt. A társúlat történetének egyik megindító részlete, hogy 1809-ben, midőn Krajna franczia uralom alá került, tevékenységét egészen megszűntette, mert ezt illőbbnek látta, mintsem hogy magát kényszeredett mulatságba igázza („sich einem erzwungenen Vergnügen unterjochen"); csak 1814-ben, a francziák elvonulása után támadt új életre, ünnepélyes fáklyás- zenét adván Lattermann báró osztrák helytartónak a kivilágított várkastély előtt. Legfényesb napjait azonban 1821-ben élte a philharmoniai társúlat, mikor a laibachi congressus alkalmával Fcrencz császár, az orosz czár, a nápolyi király s e fejedelmek kíséretében számos államférfiú, diplomata és magas rangú méltóság időzött a város falai között; mikor német színi előadások váltakoztak tarka sorban olasz operákkal és philharmoniai hang- versenyekkel az ünnepélyek folyamán, s az utóbbiakban első rangú művészek sorakoztak a rendes tagok mellé. A társaság hangversenyműsorainak gyűj- teménye különben arról tanúskodik, hogy a harminczas évek olaszos irány- zatát kivéve, általában a nemes ízlés volt benne az uralkodó. E régi és mindenkor annyira munkás egyesület rövid idő alatt ki is vívta magának az egykorúak elismerését s a tartomány szűkebb határain jóval túl is szép hírnévre tett szert. A legjelesb zeneszerzők is kiváló nagyrabecsülés jelének tartották, ha tiszteletbeli tagjaivá választattak. E tiszteletbeli tagok sorában ott látjuk Dussek (1794), Haydn (1800), Gänsbacher (1820), Paganini (1824), Hüttenbrenner (1830), Kreutzer Konradin (1839), Milanollo Mária K. 52