Seite - 410 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

410 (1843) ^s még sok másnak a nevét. A társaság legfőbb büszkesége, hogy 1819-ben Beethovent is tiszteleti tagjai közé iktathatta; a nagy zeneszerző- nek megválasztatásaért írt sajátkezű köszönő-levele a társulat irattárának legbecsesebb ereklyéje. A zenemű, melyet Beethoven e levélben a társulatnak igér, nagy valószínűséggel az a pastoral-symphonia, melynek partitúrá- jában Beethovennek vörös plajbászszal tett sajátkezű bejegyzései (példáúl ütemjelölések stb.) láthatók. E partiturát is drága emlék gyanánt őrzi a társúlat hangjegygyűjteményében. 1821 óta a társúlat zeneiskolákat is tart fönn, s legújabb időben az 1815-ben alapított nyilvános zeneiskola is belé- olvadt. Alapítását ugyan, a mint láttuk, az olasz műveltség behatásának köszönheti ez egyesület, de kétszáz éves fennállása már kiválóképen a németség kitartó buzgalmának érdeme. Az olasz és német elem mellett újabb időben harmadikúl a szlovén is figyelmet kiván. Már a múlt század végén szerzett néhány szlovén dalt betétek gyanánt a nemesség színházában előadott operákhoz Zois báró, ki a tudományok és művészetek egyéb ágaiban is kitűnt a maga idején ; s később is föl-föltűnik időről-időre egyes ünnepi alkalmakkor a színházban, vagy a philharmoniai társúlat hangversenyeinek műsorán egy-egy szlovén dal. De csak az 1848-iki, még inkább pedig a legújabb idők nemzetiségi mozgalma volt mélyebb hatással a szlovén műdal fejlesztésére; az 1872-ben alapított Glasbena matica e dal ápolását tűzte ki föladatáúl s ezt karok és dalok kiadása, zene- és éneklőelőadások rendezése, újabb időben pedig egy énekiskola fentartása által is igyekszik megvalósítani. Nem szabad említetlenűl hagynunk a Cacilia-egyesűletnek a templomi zene ápolásában tanúsított buzgalmát s különösen egy orgonaiskola szerve- zésében álló érdemét, valamint ama dicséretes szorgalmat sem, melylyel a tanítóképző-intézet a néptanítók zenei kiképzésén fáradozik. A ki azonban a szlovén néptörzs természetes zenei tehetségéről helyes fogalmat akar magának szerezni, annak a szlovén népdal gazdag kincstárába kell behatolnia. Habár e tanúlmány közben első sorban a népdalok szövege fogja lebilincselni a figyelmet, melyet Grün Anasztáz fordításai már az irodalmilag műveltek legtágabb köreiben is föl tudtak kelteni: azért e szövegek mellett a dallamok hangzatossága és eredeti zamata is megérdemli egész érdeklődésünket. Az igaz, hogy tulajdonképeni krajnai népdalról annyiban alig lehet szó, a mennyiben tagadhatatlan, hogy a földnek az emberre gyakorolt hatása és Krajna földrajzi helyzete következtében az