Seite - 416 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

416 legeltette szemeit, mint a vadállatok balletje, Krisztus a felhók fölött, stb. E vándor társaságoktól lelkesítve, két krajnai fi, Händler Márton és Harrer Menyhért, egy három felvonásos drámát költött ezzel a czímmel : „Der verirrte Soldat" oder „des Glückes Probirstein" (Az eltévedt katona, vagy a szerencse próbaköve). Ugyanazon időben, mikor Laibachban jezsuiták és színészek versengtek a színpadi elsőbbségért, ült regényesen magános, ormok környezte hegyi várában, Wagenspergben, a tartomány leghíresebb fia, Valvasor báró, és alkotta hazája dicsőségére „Die Ehre des Herzogthums Krain" (Krajna herczegség dicsősége) czímű munkáját. Valvasor, kinek ősei egy lombardiai nemes családból származtak, Laibachban született 1641-ben. Első oktatói jezsuiták voltak, de a külföld lett legjobb tanítómestere. Tapasztalással és tudománynyal gazdagon tért vissza hazájába és sokféle munkásságú élet után, melyet honának és a tudománynak szentelt, 1693-ban halt meg Gurkfelden Alsó-Krajnában. Minden vagyonát az „Ehre des Herzogthums Krainu-ra áldozta föl ; neki magának semmi egyebe nem maradt, mint az az öntudat, hogy hazáját olyan művel gazdagította, melyben annak történetét, termé- szeti állapotát és erkölcseit nem bírálatos kutatás alapján ugyan, de szere- tettel gyűjtötte össze és tárta honfitársai elé. Valvasor iratai, melyekben, mint szintén a Holbein után készült halottak-tánczához írt rímes versszakai- ban, nyers ugyan, de tiszta és nyílt szívből fakadó a nyelvezet, annál nagyobb elismerésre méltók, mivel akkor különben a latin tudományosság- nak hódoltak, latin nyelven költöttek, mint ezt a XVII. századból és a XVIII. elejéről való sok krajnai tudósnak, különösen olyanoknak, mint Schönleben, Thalberg, Gerbetz és Pelzhofernek a munkái, vagy Hallersteini Zsigmond tartalmas distichonjai bizonyítják. Ezt a jelenséget az Olasz- országgal való közlekedés, meg főleg, habár nem kizárólag is, az akkori időnek a román irodalmak felé hajló ízlése magyarázza meg. Az olasz akadémiák mintájára létre hozták a XVII. század végén az Operosusok* akadémiáját is, melynek tagjai a jelképökűl választott méh szor- galmával igyekeztek a tudomány mezején dolgozni. Ez akadémia azonban a jezsuiták ellenségeskedése miatt már alapítóival és első tagjaival együtt meghalt, s csak József császár korában ébredt újonnan életre. Ekkor is csak rövid ideig élt ugyan, de Edling gróf és Gussitsch báró vezetése alatt oly sikeres munkásságot vitt véghez, hogy Edlingnek „Der Isenz und die Laibach14 czímű idillje szerint a Laibach folyó örömmel bólintgat fejével,