Seite - 419 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

419 ideig „mint jövevény élt e szláv tartományban". Ö körötte csoportosulnak: az oktató irányú Ullepitsch Károly, más néven Laurent, az idegen ösvényeken ügyesen járdaló Schwarzthali Húgó, a beszélyíró Babnigg, továbbá Kordesch, Frank, Pctruzzi, Laschan és mások. Megilletődéssel kell megállapodnunk Hilscher J. Manó nevénél, ki születésére nézve cseh volt ugyan, de mégis teljes joggal számítható a krajnai irók közé. Tizenkettedik esztendejében volt, mikor Laibachba került; itt növekedett és ért érett kort tanítója, a művelt Dahl őrmester keze alatt, s önté, mint közlegényi sorban levő költő, megkapó panaszdalokba lenyűgözött géniuszának följajdúlásait. Elet és szerelem lemondást prédikáltak az ifjú dalnoknak úgy, hogy ő társaságot kerülve és hidegen, „mint sas, mely az égen egyedül repül áttt, mind inkább magába és a vele lelkileg rokon Byron költészetéhez vonúlt, kinek Manfrédját és héber melódiáit lendületes németséggel fordította le. Szebb sorsa volt Grün Anasztáznak, a grófi dalnoknak, ki a babér- koszorút, melyet Hilschernek csak az utókor font, már kortársaitól átvehette. Ot, mint szülőföldje igaz fiát, mindig csak ide vonzotta az élet zajából az ő Thum avi Hart nevű idilli otthona, hol az erdőség csöndes magányából költői hangúlatot merített. A szülőföldje utáni vágy adta ajkára huszonegy éves korában az „Illyria" czímű ódát; a kies Veldes s a hozzá tartozó zöldelő szigetke és Szűz Mária temploma lelkes megéneklőre talált benne. De leghálásabbak iránta a krajnaiak „Volkslieder aus Krain" czímű fordításaiért, melyekben a szlovének mondái, erkölcsei és a természetről alkotott képzetei sajátszerűen tükröződnek vissza. Az a kivánata, melyet a költő lllyriához intézett üdvözlésében ekként nyilvánított : Sei mir gegrüsst, Land meiner schönsten Träume, Land, das mir Leben, Lied und Liebe gab, Das liebend nährte meines Lenzes Keime, Wie meine Wiege, sei du auch mein Grab! (Légy üdvöz, legszebb álmaim hazája, Te, ki éltet, dalt s szerelmet adál, Tavaszbimbaim szerelmed táplálta, Te légy sírom is, mint bölcsőm valál!) csakugyan teljesült. A zöld erdőség közelében emelkedik egy messze tekintő szabad téren az a mauzóleum, melyben a rózsák költője pihen. Grün halálaiglan a tartománynak még minden szellemi erői harmóniásan egye- sültek a békés munkálkodásra. Hálásan szentelt Preseren a német nyelvnek 53*