Seite - 427 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

427 hogy a gottscheei tájszólás egy a bajor-osztrákkal. De, ha viszont azt látjuk, hogy más tősgyökeres bajor-osztrák alakok, minő például ees werts „ihr werdet44 (fogtok) helyett, Gottscheeben ismeretlenek (az említett alak helyett Gottscheeben ihr bért járja) ; ha továbbá az Ausztriában már kihalt zu e ss ? des Vaters geni- tivust Gottschceben még élőnek tapasztalj uk(besch bischt ? Wutersch ! = Wessen bist du? des Va- ters !) s még más effélét veszünk észre : akkor ismét a bajor-osztrák nyelvjárástól egészen ide- gen sajátságokkal állunk szemben, melyek más forrásra engednek követ- keztetni. Számos család- név egészen svábosan hangzik (Rankeli, Sin- geli, Kesele, Chrise), mások meg a frank táj- szólásokra mutatnak, sőt al-német nevek is akad- nak (Büttner, Focke, Temme, Koppe) tőrűl- metszett osztrákok mel- lett, minők pl. Pachin- ger, Stampfel, Sumperer, Lampel. Ugyané külön- böző elemek vegyűlékét látjuk magában a táj- szólásban is. Ezekhez járulnak még egyes olyan sajátszerű vonások, melyek a sette Comuni és a Monterosa német lakóinak tájnyelvéhez hasonlítanak. Ilyen mindjárt a szókezdő j-nek lágy sch (magyar zs) -re való átváltoztatása, Gottscheei fiatal narancsárús Bécsben.