Seite - 428 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

428 példáúl „Seele" helyett Sleale; továbbá az/*és v helyett álló w, példáúl „Vater" helyett „Wuter"; w helyett meg példáúl „Wein" helyett „Bain". E hangváltozások meglehetős zavarba ejtik a Gottscheebe kerülő idegent, a ki példáúl „Wald"-ot hall „Feld", „Bald"-ot „Wald" és „Barlt"-ot „Welt" helyett ! Saugen = sagen, ^agen = sägen, Schagen (erős sch-sel, a mely a mi magyar bünkkel egyezik) = schauen, Waagen (ismét lágy sch = zs-vel) annyi, mint saugen, schàn = sehen, schanen = säen, Hainen = sein, schainen = scheinen. — Még különösebbek a jelentésváltozások, példáúl a testrészek elnevezéseiben. Az „újj" példáúl „Negle", a köröm meg „Schule" (Schale); „Wingarle" gyűrű; „Mund" helyett „Maul" járja, „Maul" helyett pedig „Käue", stb. — E czikk szerzőjének 1870-ben meg- jelent gottscheei szótárában részletesb fölvilágosítást lelhet az olvasó e vidék tájszólásáról. A helységekben, mint már említettük, az év nagyobb részén át az asszonyok maguk gazdálkodnak, minthogy a férfiak távol vannak vándorútjokon. Két képünk ilyen házaló gottscheeit ábrázol. Óhajtva várja Szent Iván napja táján az egész család odahaza az „atyus"-1 (Ate), mivel ekkorra a tavalyi eleség és csekély pénzkészlet már fogytán van. Az „atyus" pénzt visz haza magával útjáról, s az esetleg termett gabnaneműt is segít betakarítani. A szegény asszony sokszor csak a legnagyobb takarékossággal s a legkeményebb munka árán tudta magát gyermekeivel, cselédeivel és háziállataival a szigorú télen át fön tartani. Nem hiába dicsérik Gottscheeben mindenütt az asszony jóravalóságát. Megható látni e jólelkű teremtéseket, mint sietnek sokszor több mérföldnyi távolságra haza térő férjök vagy fiaik elébe, s mint törnek ki hangos örömujjongásba, ha megpillantják szeretett övéiket! Alázattal tekintenek föl urokra, szívesen czipelik úti- podgyászát, kifogják lovát s bevezetik a „szép" szobába, mely kizárólag a ház gazdája számára van föntartva. Minthogy a vidék az év nagyobb részén át férfiak híjával van, a dal ápolása is majdnem egyedül a nők dolga. E körülmény könnyen érthető hatással volt a gottscheei népdal sajátszerű alakúlására. Tipikusan egyhangú dallamokon zengik a legmeghatóbb balladákat. Tél idején a fonókban, kivált a félrébb fekvő helységekben, meséket és mondákat is regélgetnek, találós meséket adnak föl, de legkivált balladákat énekelnek, melyekbe sokszor az egész társaság belevegyül dalával, úgy, hogy túlharsogják a rokkák bugását, míg a gazdasszony a későre maradtakat a hazamenésre nem emlékezteti. — Kiválóképen gazdagok bensőségben és ihlettel teljesek a nagy számú