Seite - 436 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

436 csorbát ne szenvedtek volna, midőn idegen hűbéri fönhatóságnak vetették magukat alá s rövid idő múltán teljesen elvesztették állami önállóságukat. E korban élénken pezsgő szellemi életről s annak irodalmi emlékekben való erősebb nyilvánúlásáról szó sem lehet. Valóban hiába is kutatunk efféléket s a freisingi emlékek az egyetlen kivétel, mely több század vigasztalan szellemi sivárságából üdvös ellentétképen kiemelkedik, habár ezen emlékek becse is sokkal inkább s kiválóképen nyelvtudományi, mint irodalomtörté- neti jelentőségű. Nevüket ezen, a nyelvtudósra nézve igazán páratlan értékű kézíratok lelőhelyüknek, Szent Corbinian freisingi kolostorának köszönhetik, a honnan utóbb a müncheni királyi könyvtár kézirattárába kerültek. Latin betűs szövegük egy homiliát s a közgyónásnak (confessio generalis) két, a hívőktől a pap után mondandó formáját tartalmazza. E részben homiletikus, részben katekizmusi szövegek följegyzésének koráúl palaeographiai okokból legalább és bízvást a tizedik, ha nem a kilenczedik század tekintendő, s így mindenesetre valamennyi eddig ismert szláv nyelvemlék közt időrendi sor- ban ezeket illeti meg az elsőség. Ezen, valamint ama további körülmény, hogy egyúttal e kézírat a karantán vagy nori szlovén nyelvnek egyetlen, aránylag igen régi irott emléke, alig megbecsülhető nagy értéket biztosít a freisingi szövegeknek. Csekély terjedelmű tartalmukon azonban nem igen látszik meg, hogy különösen Karinthiában még a XIII. század közepe táján is közhasználatú volt a szlovén nyelv, a minek tanújaként Lichtensteini Ulrik német minne-dalnok (szerelmi költő) idézhető, ki 1255-ben írt „Frauendienstu czímű költeményében határozottan kiemeli, hogy, midőn úrnője kedveért Velenczéből kiinduló kalandos útjában Venusnak öltözve Karinthia határához érkezett, a tartomány fejedelme és lovagjai szlovén nyelven „Buge waz primi gralva Venus!" (Isten hozott, vagy fogadj Isten, királyi Venus!) szavakkal üdvözölték. Különben a stiriai Ottokár rímes krónikájának, vagy Viktringi János krónikásnak a fentivel majdnem egy- korú följegyzéseiből is világosan kitűnik, hogy még a karinthiai herczegek beiktatásakor szokásos eskü- és hódolati formákban is sértetlenül meg volt őrizve a szlovén nyelv elsőbbségi joga. Az általában uralkodó állapotok között tehát századokon keresztül csupán a papok lehettek az irodalmi műveltség képviselői, s csakis az ő rendjük szűkebb körében volt irodalmi téren némi munkásság, még pedig első sorban természetesen a nyugati- keresztény műveltség szellemében folyó munkásság várható. S valóban találhatók is ily irodalmi életnek elég korai nyomai Karinthiában, csakhogy