Seite - 438 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

438 nem lehet, s így hová tartozóságuknak még több oldalról vitatott kérdését illetőleg is be kell érnünk azzal a megjegyzéssel, hogy történelmi és nyel- vészeti okok egy iránt határozottan pannóniai eredetük mellett szólanak. A későbbi és mai ethnographiai körűiményekkel számot vetve ugyan szigo- rúan véve csupán a szlovéneknek a hajdani Alsó-Pannoniában megtelepült része tarthatja joggal a magáénak ez emlékeket, azonban e szlovének nyelve a többiekétől csak tájszólásilag tért el, s így példátlan oktalanság lenne mind a kettőt alapjában egynek nem venni, a mint egyebek közt egy tüze- tesen ide vágó becses salzburgi följegyzés 872-ből egészen helyesen fogja föl és jelöli a népfaji egységet, midőn Karinthiát és Alsó-Pannoniát Szlavinia közös nevébe foglalja össze. A szlávok két apostolának nevéhez fűződő áldásos irodalmi és művelődési mozgalom azonban csak rövid ideig tartott. Mindjárt Method halála után (885) oly állapotok állottak elő az egyházban és államban, a melyek e munkásságnak csakhamar véget vetettek, úgy, hogy az nem volt egyéb fényes, de múló epizódnál. Method tanítványai, köztük a tőle érseki hivatalában utódjául kiszemelt Gorazd, száműzetésbe küldettek s a rokon nyelvű bolgároknál találtak vendégszerető fogadtatást és szellemi munkájuk számára alkalmas tért. A pannóniai szlovének egyházi és politikai állapotai ezentúl nem igen valának lényegben különbözők a karantánokétól s nyomukba itt is, amott is szellemi tespedés következett. Nem mintha a legközelebbi századok egészen minden irodalmi emlékek híjával volnának, de ez emlékeknek sem mennyisége, sem minősége nem érdemli meg, hogy velők itt behatóbban foglalkozzunk. Csak annyit kívánunk egész határozottan kiemelni, hogy ezen irodalmi emlékek s némely azokat kiegészítő történelmi adatok egyebek közt kétségtelenné teszik a szlovén nyelvnek mint hivatalos nyelvnek is (habár csekélyebb terjedelemben) szakadatlan folytonosságát. E tespedésökből a szlovéneket a reformáczió rázta föl, midőn diadal- útjában őket is érintvén, köztük az új tan csakhamar meghódítá a nemes- séget és a polgárság nagy részét is. Hogy az új tanítás az egész nép közkincsévé lehessen, természetesen a nép nyelvén kellett hitelveit hirdetnie, még pedig nem csupán élő szóval, hanem írásban is, még pedig főképen ez úton. Ennek szükségét az irányadó körök azonnal belátták s e belátás következménye lón a nyomában fölvirágzó, első sorban vallási czélokat szolgáló irodalom. így lett a szlovének első reformátora Trüber Primus, (született 1508 június 8-án az alsó-krajnai Rasicában, meghalt 1586 június