Seite - 443 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

443 szerűnél s a vallásos költészet terén (világi még mindig nem mutatkozik) szintén nem jelentkezik említésre méltó haladás, kivételesen azért mégis találkozik egy-egy kiválóbb alkotás is. Mint ilyenek szerzője különösen kiemelendő az ellenreformáczió feje s e mozgalom tulaj donképen i vezére, Chrön vagy Hren Tamás (1560—1630), kinek tiszta, Bohoric jó példáján okúit és megrostált nyelvezete kedvezőleg üt el nem egy utódjának s azok közt még az ő nyelvét javítgatni merészkedőknek is idegenszerű és szabálytalan szóhasználatától. Ez utóbbi kifogás nem érheti Kastelec M. (1620—1688) nagy számú épületes iratait, melyekben a gondos alaknak és nyelvtani helyességnek sehol sincsen a közérthetőség föláldozva. Nem mindennapi jelenség Joannes Baptista a sancta Cruce (fanez Krstnik od Sv. Kriza) sem, ki öt testes negyedrét kötetre terjedő homiliáiban az egyházi és világi irodalom terén nem közönséges olvasottsága mellett dialektikai ügyességet és az elmélkedésre való nagy hajlandóságot mutat, de ezen jelességeire jókora árnyat vet stilisztikai és nyelvi hibáival. Telve furcsaságokkal és kérkedő nagyralátással Pohlin Marcus szerzetes (1735— 1801), ki ugyan elég sokoldalú, de nem elég alapos tanúltságával a nyelv reformálásában lelte leginkább kedvét, holott épen ezen munkára volt a legkevésbbé alkalmas. Minden gyöngeségét és balfogását azonban szívesen megbocsátjuk neki abbeli érdemeért, hogy egy részt nagy számú és tar- talmilag igen változatos irataival újra fölélesztette az olvasási kedvet s tetemesen tágította az olvasók körét, más részt meg értett ifjabb tehet- ségeknek az irodalom számára való megnyeréséhez, s ezeket önkényes újításaival önálló gondolkodásra s utóbb üdvös ellenhatásra ösztönözte. Nyelvészeti bogaraival és ízléstelenségeivel csakugyan tágabb körben is ellenkezést keltett s támadásokat hitt ki maga ellen (csak mellesleg hivat- kozunk e helyütt Gutsmann Oswald öntudatos és sikeres munkásságára), mi által a nyelv gyorsabb fejlődésének és behatóbb tanúlmányozásának megindítója lón. Ez úton aztán közvetve többet használt, mint a mennyit közvetetlenűl árthatott. Azt is meg kell említenünk, hogy az ő buzdítására kezdték meg ekkor tájban már a világi költészetet is művelni. Az e téren való első szerény kísérletek, ú. m. Dev A. F., Naglií M., Miheliő J., Vodnik Bálint és mások szárnypróbálgatásainak egy része a Dev kiadásában három kötetkében megjelent „Pisanice" (Laibach 1779—1781) lapjain látott nap- világot, köztük az első szlovén operaszöveg is („Belin" czímmel, zenéje Zupán Jakabtól). 56*