Seite - 446 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

446 aesthetikai és kritikai megrostálás alá szokta vetni s ezzel tetemesen hozzá- járult azok tökéletesítéséhez. Erintkezésök még sűrűbbé lett, midőn Vodnik a laibachi gymnasiumnál kapott állást, melyet éveken át buzgalommal és szakértelemmel töltött be, mígnem a tartománynak a francziák által történt elfoglalása és a tanügynek az új kormány részéről bekövetkezett átalakítása folytán előbb a latin, majd a művészi és ipariskolának lett igazgatójává. Később is, midőn Vodnik anyagi helyzete „Ilirija ozivljena" czímű magvas hymnusa némely helyének félremagyarázása következtében nagyon szomo- rúra fordúlt, Zois állott mellette segítő kézzel és buzdító vigasztalással s ő óvta meg a költő munkás lelkét az elernyedéstől. 1806-ban adta ki Vodnik költeményeinek első gyűjteményét (kritikai teljes kiadásukat 1869-ben rendezte sajtó alá Levstik F.), mely osztatlan és megérdemelt kedvező fogadtatásban részesült, a mi nem csoda, ha figyelembe veszszük, mennyire fölülmúlták e költemények mindazt, a mi addig e nemben, Vodniknak a Dev-féle „Pisanice" lapjain kiadott korábbi verseit sem véve ki, a közönség elé került. E gyűjteményben mindenütt hatalmas, velős és természetes s e mellett a nyerseséget és pórias alantasságot mégis kerülő igazi költészettel találkozunk. Mélyen be lévén avatva a nép gondolkodás- és érzésmódjába s jól ismervén a néplélek költői nyilvánúlásait, kiválóképen oly hangúlatokat szeret a költő tolmácsolni, melyeknek okvetetlenül viszhangot kell vaia kelteniök a nép szívében, miért is dalai közül nem egy valóságos népdallá lett idővel. Költeményeinek egy más része meg hona egyes vidékeit s azok népét rajzolja ritka elevenséggel és hűséggel a költői részletábrázolás mintáinak mondható bájos képekben. A mi pedig valamennyi alkotásából kisugárzik, az lángoló szeretete hona és nemzete iránt, melyet boldognak s másutt is becsültnek szeretne látni s melynek szolgálatára áldozza e czél érdekében minden erejét és tehetségét. Nem is csupán mint költő, hanem önzetlen hazafi, népnevelő és tudós minőségében is igyekezett szóval, tettel egyiránt előmozdítani népe anyagi és szellemi gyarapodását. Nem tartja méltóságán alúlinak egy naptár kiadásával vesződni, csakhogy oktató értekezéseivel nemesítő és művelő hatással lehessen a népre. O alapítja meg az első szlovén nyelvű politikai lapot, megírja a tudomány követelményeit is kielégítő alapossággal szűkebb hazája s a szomszédos területek történetét, szabályokba foglalja anyanyelve jelenségeit, összegyűjti az irodalmi anyagból s a nép ajkáról e nyelv szókincsét, szóval áldásos tanári munkássága mellett sokoldalú és fáradatlan írói tevékenységet is folytat. Mindkét irányú mun-