Seite - 448 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

448 érvényben lévő egyszerűbb, szervesebb és szabatosabb írásmódnak adott helyet. Nemcsak költeményeivel, hanem világos, magvas és tiszta nyel- vezetű prózájával is üdvös és maradandó hatást tett Vodnik, kinek e téren csakhamar derék követői akadtak; a legderekabb ezek sorában Kavnikar Máté (1776—1845), ki őt magát is nagyon fölülmúlta, továbbá Metelko s még több más, szintén hajlékony nyelvezetű és kiváló formaérzékű prózaíró. V A költői termékek számára Cop M., a szellemes nyelvtudós, és Kastelec M. V buzdítására 1830-ban a „Kranjska Cbelica" czímű almanach-féle gyűjtemény jött létre, melyben Vodnik példája nyomán tért nyitottak a szerkesztők a népdalok számára is. Ezek közül, az utolsó évfolyamban foglaltak kivételével, a legtöbb belé került később a szlovén népdalok nagyobb gyűjteményeibe is, így a Vraz Stanko (1839) és a Korytko Emil (1839—1844 öt kötet) népdaltárába. A műköltői termékek, mint az ilyenféle vállalatokban másként nem is várható, nagyon különböző aesthetikai értékűek, de legalább az a törekvés, hogy minden idegen formától lehetőleg függetlenek maradjanak és gondolkodásban, valamint érzésben a néplelket tükröztessék vissza, a legtöbbnek egyik, még pedig nem kevésre becsülendő jelessége. Költői dicsőségért versenyző kortársai közül fényesen kiválik Preseren Ferencz (született földmíves szülőktől 1800 decz. 3-án Vrba-ban a felső- krajnai Veldes mellett, meghalt mint krainburgi ügyvéd 1849 febr. 8-án), a mennyiben műveltségének mind mélysége, mind széles körű volta, vele született költői tehetsége, teremtő és alakító képessége, verselése, előadása és nyelvezete tekintetében egyiránt igen fölülmúlja társait. Még Vodnik fölött is kimagaslik annyival, a mennyivel a közepes művészi fejlettségig emelkedett tehetséget a lángelme fölülmúlja. Csak egy-két évtized választja el egymástól kettejök működését, s mégis mekkora különbség van úgy tartalomra, mint alakra nézve költői műveikben ! Vodnik is eltalálta a helyes útat, midőn némi habozás után az időmértékes rhythmika helyett a hang- súlyost fogadta el verselési alapúi; de, minthogy a mértékeket illetőleg a népdal egyszerűségéhez ragaszkodva, majdnem kizárólag ennek szűk körére szorítkozott, verselése, különösen pedig a szakaszok tagolása egyhangúság- ban szenved s csekély változatosságával, még inkább pedig azzal, hogy ennek következtében a külalak nem simúl mindig a tartalomhoz, egyhúzom- ban olvasva fárasztólag hat. Mekkora változatosságot látunk ezzel szemben a mindenkor művészi szabatosság megőrzése mellett Preserennél ! A klasszikus költészet s a jelenkori művelt népek remek mintáinak beható ismerete alapján